Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

Városi tulajdon-nyilvántartás 11 kóczi-szabadságharc miatt, csak 1712-ben következett be. Ezt a munkát a jegyző (syndicus) végezte, aki ezzel a város első telekkönyvvezetője lett. Jegyzőváltás esetén a telekkönyvet a tanács adta át az új jegyzőnek (1714).^ 1727-ben a telekkönyv újra kezdődik: új számozást alkalmaztak és felvették a templomokat és a középületeket is. Az adatok között a foglalkozás már nem mindenütt található meg, de szerepel a vételár és a rulajdonba-jutás módja (vétel vagy öröklés).

74 A következő években a tanács igyekezett a polgárokat és lakosokat a telekkönyv tiszteletben tartására szorítani. 1729-ben hirdették ki a város határozatát: aki a telekkönyvnek nem jelenti a házak és a telkek adásvételét, pénzét és telkét elveszíti. Az 1731. évi statútum felhívta a figyelmet, hogy mindenki támogassa a telekkönyvezési, mert különben addig késleltetik a szüretüket, amíg a taksát meg nem fizetik. A szőlőkről (szőlőhegyenként) a hegymesterek közreműködésével külön telekkönyvek készültek. A tanács a városi haszon érdekében külön is szabályozta, hogy a szőlőskertek adásvétele nem történhet a telekkönyv megkerülésével (1733).

75 A felsőbb kormányszervek rendeletére 1775-ben új telekkönyvet vettek fel, ezúttal már négyszögölben. Ez tartalmazza a házszámot, a vevő és az eladó nevét, a ház minőségét (pl. hogy polgári ház-e), a vételárat, a területet és a dátumot. A kötetben vannak utólagos bejegyzések is, valamint ehhez már névmutató is készült. 1777-től kezdve a telekkönyvi hivatalt Officium urbarialenak titulálják.

76 Az 1780-as évek közepétől megpróbálták a telekkönyvet egyeztetni az adóösszeírásokkal (a tizedet pl. a telekkönyv alapján vetették ki). 1788-ban a vármegye közölte a legmagasabb parancsot: a telkek telekkönyvszerű beosztását mindaddig szüneteltetni kell, amíg az adó-visszaigazolás (Steuer Requittierungs-Geschüft) nincs lezárva.

77 A telekkönyvek határozottabb rendezése az 1840:XXI. te. után következett be, habár a szabad királyi városokban lévő birtokok leírása ebben is csak hiányosan történt meg. így voltak a régi szokás és az újabb törvény szerint vezetett telekkönyvek. A városi szokás szerint ekkor már csaknem országosan minden forint után 1 kr laudemiumot szedtek. A vétel díját a vevők fizették, a városok a jövedelmet kórházakra vagy más közhasznú célokra fordították.

78 Fehérvár 1846-ban szabályozta a telekkönyvi (telekbírói) hivatal működését. Eszerint a birtok bevallása a havonta a tanács által kiküldött két senator előtt (kedden és szombaton) történt. Az eladó köteles volt a hátralékos adóját kifizetni, az azévit azonban csak akkor, ha törzsökjószágát adta el. Erre a hitelesítő senatorok is ügyeltek. Az eladó csak a telekkönyvben a nevén lévő birtokot vallhatott be. Ezt a telekbírói hivatal 6 ezüst kr-ért bizonyította, miután az eladó megnevezte a telekkönyvi számot. Az eladó és a vevő köteles volt a bevalláskor a ház birtoklevelét bemutatni, hogy az egyik nevét ki-, a másikét bevezethessék. A telekkönyvi hivatalnok a birtokos összes birtokáról egy birtoklevelet készített. Ennek egy példányát a telekkönyvi hivatal, a másikat a birtokos kapta.

79 73 Protocollum sessionale 1701. nov. 10., 1702. mára 1., 1703. febr. 14., júl. 6., 1714. máj. 23.; Acta politica et juridica NJo 11. 1703. febr. 16., Hofkammerarchiv Hoffinanz Ungarn 1703. ápr. 11. 74 SzVL Telekkönyv 1698-1777. 75 Protocollum sessionale 1729. márc. 22., 1731. máj. 22., 1733. jún. 10. Kiadva: Corpus statutorum V/2. 454., 457. Székesfehérvár 1731., 1733. 76 Kállay István: A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei 1688—1790. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. Székesfehérvár 1972. 117—118., Telekkönyv 1777—1830. 77 Protocollum sessionale 1785. júl. 25., 1788. jan. 12. No 71. 78 Frank 1845. I. 364., Wenzel 1885. II., 66., 68. 79 Protocollum sessionale 1846. jan. 21. No 244.; Acta politica et juridica 1845. máj. No 1719.