Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

Városi tulajdon-nyilvántartás 75 ország rendes bíráihoz fordulhatott, vagy a hiteles helyek előtt szabadon óvást tehetett.

56 Az ellentmondás történhetett helyben vagy később a bíró és a senatus előtt. A beiktatást végzők minden ellentmondót azonnal kötelesek voltak a tanács elé idézni, ahol a fent jelzett 15 napon belül indokolnia kellett a contradictiót. Ha ezt nem tudta megtenni, a beiktatás érvényben maradt és a javakat a vevő birtokolta.

57 A gyakorlat szerint ellentmondani nyíltan vagy titokban lehetett. Nyílt volt a contradictió a bíró vagy a tanács előtt, amelyet a 15 napon belüli idézés és az indoklás követett. Ha titokban történt, a vevőt nem idézték azonnal perbe, hanem a bíró és a tanács előtt a beiktatástól számított egy éven és egy napon belül ellentmondhatott és törvényes letiltást kérhetett. Ezt a város könyvébe bejegyezték. Az idő lejártával a contradictiót elméletileg meg lehetett hosszabbítani és így a törvényes korlátozást továbbra is fenntartani. A gyakorlatban azonban erre példát nem találtam.

58 Kelemen Imre szerint a cserénél egy évig lehetett ellentmondani, ezt követőleg ez a jog megszűnt. Ha valaki a bevezetéskor ellentmond és 15 napon belül törvényes okát is tudja adni, a telket neki ítélik, ha a szükségeseket (a vételárat) leteszi. Ha nem, akkor a vevő marad a birtokban. Ha valaki 15 napon belül nem tett ellentmondást, még megtehette egy éven és egy napon belül.

59 Fehérvárott, az eljárást némileg egyszerűsítve, a vevő szólította fel a rokonokat és szomszédokat a bevallási jogra vonatkozólag. Azok 15 napon belül rövid úton birtokba állhattak. Ha a felszólítás elmaradt, akkor egy éven belül joguk volt az eladott birtokba per útján beállni. De találkozunk a város gyakorlatában a hagyományos ellentmondással is.

60 Contradictió esetén az elévülés egy év és egy nap volt, de a Hármaskönyv a polgárok között megtartani szokott törvényes idősítés idejét 12 évben adja meg. Innen került át néhányjogtörténeti munkába (pl. Wenzel, Eckhart) is. A gyakorlat és az elmélet azonban egy év és egy nap volt. Ebben jelöli meg a praescriptiót Kitonich is.

61 Kubinyi arról ír, hogy valamikor 12 év volt az elévülés, de a gyakorlat az egy évet és egy napot részesítette előnyben. A polgári praescriptió viszont megszakadt a per indításával, az ellentmondással vagy a letiltással.

62 Kelemen Imre szerint a városi és a paraszti javakban az elévülés (egy év és egy nap) nagyobb nehézséget jelent, mert itt a praescriptió ideje rövid. Ezt az indokolja, hogy a felek a valódi vagy nem valódi jogcímre könnyen emlékeznek. Az egy év és egy nap elteltével az igény teljesen kialudt.

63 A szabad királyi városi birtok tehát egy esztendő és egy nap elteltével idősödött el. A praescriptió olyan kifogás volt, amely szerint az alperes fél azon okból kérte magát bíróilag felmentetni, mivel ellene a felperes törvényes idő alatt a keresetet beadni elmulasztotta.

64 A birtokokról és a szerződésekről régi idők óta vezettek nyilvántartás jellegű feljegyzéseket. Ezek nyomán, a földmérésre támaszkodva, keletkeztek a telekkönyvek és a becsűkönyvek. A telekkönyvet a későfeudális magánjog a fekvő birtokok viszonyait magában fog56 Tripartitum III. 14—15., Kubinyi 1798. 119. 57 Kubinyi 1798. 116. 58 Uo. 117. 59 Kelemen 1818. II. 974., 979., 987., V. 246—247. 60 Acta politica et juridica No 1719. 1845. máj. 61 Tripartitum III. 14—15.; Kitonich, János: Directio methodica Nagyszombat 1724. 39.; Wenzel 1885. II. 137.; Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp., 1946. 341. 62 Kubinyi 1798. 118-119. 63 Kelemen 1818. I. 114., 361. 64 Jászai Pál: A sz. kir. városok és polgárainak törvényes igazai. Magyaróvár, 1839. 64.