Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Demény Lajos: XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások / 53–65. o.

64 Demény Lajos A XVII. századi székely katonai összeírások számbavétele azt mutatja, hogy összeállításukban nagyok az eltérések mind tartalmukat, mind a követett célt illetően. Ebből a két szempontból vizsgálva őket a század folyamán négy időszakot különböztethetünk meg. Az elsőben, amely az 1602—1604. éveket foglalja magába, amikor Basta György tábornok településenként összeírta a császár hűségére felesküdt hadköteles székely nemes, lófő, gyalogos puskás és szabad székely családfőket. Ez a lustra, mint láttuk, a családnéven kívül a lajstromba vett egyén státusát jegyzi fel. A jobbágyokat csak kivételes esetben írta össze. Az összeírás tízezernyi családfőt tartalmaz, a székelyföldi lakosság mintegy felét a csaknem 400 településről. A Bethlen-féle 1614. évi lustra alkotja a XVII. századi székely összeírások második időszakát és egyben a társadalmi szerkezet átalakulását tükröző legfontosabb forrást. Jellegéről és tartalmáról már szólottunk a fentiekben. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy Aranyosszék kivételével magába foglalja csaknem 400 település és több mint húszezer családfő nevét. Bethlen célja az volt. hogy pontos képet nyerjen a székelyföldi jobbágyosodás/jobbágyosítás állapotáról, méreteiről és okairól, mert csak ennek ismeretében állíthatta vissza a szerinte tízezernyi jobbágysorba jutott székelyt a hadi kötelezettséget teljesítő székelyek gyalogos puskás és lófő rétegeibe. Bizonyára az 1623. évi, számunkra ismeretlen összeírást is ez a törekvés és jelleg határozta meg, talán azzal a kiegészítéssel, hogy számba vette az időközben hadi szolgálatra recuperált székelyeket is. Az 1627. évi udvarhely széki összeírás bizonyíték erre, mert — mint láttuk — különös hangsúlyt helyezett a recuperátusokra és a még jobbágyi állapotban élő székelyekre. Ez utóbbi Bethlen-féle lustra jelezte az átmenetet a XVII. századi székely katonai összeírások harmadik időszakába, amely I. Rákóczi György uralkodását öleli föl, illetve az ő korában készült lustrákat. Ezek 1635 és 1648 között már csaknem kizárólagosan a hadi kötelezettséget teljesítő szabad székely rétegekre korlátozódtak, de azoknál is különös tekintettel két jelenségre: az utánpótlást biztosító fiúgyerekek számbavételére és a recuperátusok minél pontosabb összeírására. Persze ezeken kívül még kitért a ki- és bevándorlásra, valamint a belső társadalmi mozgások jelenségeire is. Az I. Rákóczi György idejében összeállított lustrák rögzítették a Bethlen-féle székely politika eredményeit és mérlegét, melynek legfontosabb jellemzője a jobbágyok arányának lényeges csökkentésében állott. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György idejében a székely társadalom újra visszanyerte a döntően hadi kötelezettséget teljesítő szabadparaszti állapotot, amelyben a jobbágyság aránya a székelyföldi összlakosság egyötödére—egynegyedére korlátozódott. A fejedelmi székely politika elsősorban a székelyföldi jobbágyság megadóztatásával, a székely sajátos jogi és tulajdonviszonyi állapotának biztosításával megteremtette a székely társadalom különböző rétegei között azt az egyensúlyt, amely a határőrség felállításáig lényeges változást nem mondhat a magáénak. A székely lustrajegyzékek és összeírások negyedik időszaka II. Rákóczi György uralomra jutásával kezdődik és tart a XVIII. század derekáig. A székely lustrák összeállítására, sajátos jellegükre ebben az időszakban az a jellemző, hogy az összeírás kizárólag csak a hadi kötelezettséget teljesítő szabad székely rendekre korlátozódik. Az összeírások ezúttal a megelőző időszaktól eltérően, nem a települések rendjét követik, tehát nem találjuk meg egy helyen a település hadköteles népességének a számbavételét, hanem a hadszervezés rendje a döntő. Külön lajstromba írták össze a nemeseket, külön jegyzékbe a lófőket és megint különbé a gyalogos puskásokat. Ezeken belül a lustra a százak (századok) sorrendjét követi és csak a százakon belül következnek a települések. A hadszervezés határozza tehát meg a lustrák összeállítását. A XVII. század második felében összeállított lustrák a legtöbbször csak a családfő nevére korlátozódnak, ritka és csaknem kivételes a nevekhez fűzött megjegyzés, s ha ilyenek akadnak, csaknem kizárólag arra szorítkoznak, hogy az illető távolmaradt a hadi szem-