Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Demény Lajos: XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások / 53–65. o.

A székely katonai összeírások 65 léről. Adatokban tehát ezek a lustrák szegényebbek és teljesen mellőzik a földesúri függésben élő rétegeket (jobbágyok, zsellérek, szolgák) és a hadi szolgálatot nem teljesítő népességet. A XVII. század nyolcvanas éveinek derekától a székely katonai összeírásokkal párhuzamosan felbukkannak az adóösszeírások a székely székeken is. Mind gyakrabban egy és ugyanazon szék adó alá eső lakosságát évente kétszer, sőt háromszor is összeírják. A hadi kötelezettséget teljesítő rétegek adóösszeírásai a katonai összeírások szokásos szerkezetét követik, tehát külön rétegenként s azokon belül százanként állítják össze a lajstromokat. A nevek után következik az adóegység (eke, ökör- vagy lóállomány stb.) bejegyzése. A katonai összeírásoktól eltérően a székelyföldi adóösszeírások kiterjednek a jobbágyságra és kevés kivétellel a hadi szolgálatot nem teljesítő egész népességre. A XVII. századi székely katonai összeírások új és sajátos színfoltot jelentenek a statisztikailag is feldolgozható történelmi források összességében. A népszámlálásokat megelőző korszakból velük vetekedhető forrástípusokat nem sorolhatunk fel. Az urbáriumok vagy leltárak még a fejedelmi vagy kincstári tulajdonban lévő vártartományok esetében is csaknem kizárólag a jobbágyok, zsellérek és szolgák, béresek számbavételére korlátozódnak. Kevés a XVII. századi földesúri magángazdaságokra vonatkozó urbárium, leltár vagy összeírás. Ritkák és véletlenszerűek a ránk maradt adóösszeírások, s ezek is kezdeti korukban roppant hiányosak, mert az ellentmondó érdekek kereszttüzében csak nagyon hozzávetőlegesen tükrözik a valóságot. Mindezek után túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XVII. századi Erdély népességtörténete szempontjából a katonai összeírások minden más forrástípust értékükben messze túlszárnyalnak még akkor is, ha a kutatás a társadalomszerkezet változásaira szorítkoznék. Ezek az elképzelések vezették a sorok íróját, hogy lehetőségeihez mérten számba vegye a ránk maradt XVII. századi székely katonai összeírásokat és kiadásukat tűzze napirendre. Ebben talált támogatásra és kezdeményezésre az Erdélyi Múzeum Egyesület Elnöksége és a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége részéről. A Székely Oklevéltár új sorozata következő kötetei a magyarságtörténet ezen forrásainak közzétételét célozzák meg.