Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Demény Lajos: XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások / 53–65. o.

DEMENY LAJOS XVII. SZÁZADI TÖRTÉNELMÜNK KIAKNÁZATLAN FORRÁSAI: A SZÉKELY KATONAI ÖSSZEÍRÁSOK SZÉKELY MILITARY CONSCRIPTIONS AS UNEXPLOITED SOURCES OF OUR XVIITH CENTURY HISTORY: Our historíography reckons the beginning of conscriptions made during musters — called „lusters" — among East-Hungarian Székelys from the issue of King Mathias' order to Balázs Mérai Magyar dated on December 9th, 1473. First lusters, more exactly their fragments are known from the years of 1569 and 1575. In his present study the author takes Székely military conscriptions of the XVIIth century intő account and points out that their compilation show great differences regarding both contents and aims. By studying the documents from these two point of view the author differentiated four periods of the century. At the end the author establishes that from the point of view of the ethnohistory of Transsylvania in the XVIIth century, Székely military conscriptions are substantial in their richness of data of all other sources. A XVII. századi székely katonai összeírások, vagy a korabeli szóhasználattal a székely lustrák mindmáig nem kapták meg az őket megillető helyet történetírásunkban. Bár az összefoglaló jellegű munkákban gyakran utalnak rájuk, sőt már a múlt század második felétől jelentek meg tanulmányok a székely történelem ezen sajátos forrásáról, mindmáig még csak számbavételük sem történt meg. Nincs olyan közlemény, feldolgozás, amely a megfelelő levéltári jelzetekre való utalással feltérképezte volna, melyik hazai vagy külföldi levéltárban található székely lustra maradt ránk és milyen évekből, ha ezek korabeli eredeti kéziratok vagy később készült másolatok. A különböző évekből, korszakokból datált székely katonai összeírások közötti lényegbeli eltérések elemzésére sem került sor. Ezt az általánosító összképet persze némileg árnyalni kell, mert míg egyes lustrák szövegét teljes egészében közölték (lásd az 1602—1603. évi Basta-féle összeírást), másokból csak részleteket adtak ki, míg megint mások — s itt elsősorban az I. Rákóczi György idejében készült székely katonai összeírásokra gondolok — teljesen elkerülték a kutatók figyelmét. Márpedig az I. Rákóczi György idejében összeállított székely lustrák, egészen kivételes jellegüknél fogva, meghatározóak voltak a különböző társadalmi rétegek és egyének jogi állapotát illetően a XVIII. században és a XIX. század első felében is döntő bizonyítékul estek latba, ha valaki a székelyek közül nemesi jogállását akarta elismertetni a központi hatalommal. Eddigi ismereteink szerint Balássy Ferenc „Hadi szemle a székelyeknél" című 1860-ban megjelent tanulmánya

1 az első, amely a székely lustrák kérdését is tárgyalja. Megemlíti, hogy a katonai szolgálatot teljesítő székelyek fölött mind béke, mind háború idején hadiszemlét, mustrát tartottak, s ez a felkészültség, a gyakorlás és a fegyelem ellenőrzésén kívül a számbavétel és a nyilvántartás alkalma is volt. Háború idején a hadi szemlét a székelyek kapitánya (generálisa) vagy az ún. mezei hadak főgenerálisa végezte, béke idején pedig, mint a székely ispánok (Comes siculorum) címét viselő főtisztek az erdélyi vajdák, később a fejedelmek, természetesen a székelység főkapitánya előtt és a széki 1 Új Magyar Múzeum. 1860. I. kötet. 145—185. old.