Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Demény Lajos: XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások / 53–65. o.

54 Demény Lajos főkirálybírák jelenlétében. Hivatkozik az erdélyi három rendi nemzet általános fölkelésre vonatkozó és Mátyás király által 1463-ban megerősített rendtartása XI. pontjára, amelyben a katonai szemle értelmében a lustratio

1 szó áll. Történetírásunk (s így Balássy Ferenc is) a székely katonai összeírások kezdetét Mátyás király Mérai Magyar Balázsnak 1473. december 9-én kiadott parancsától

3 számolja. Ebben ugyanis elrendelte, hogy külön lajstromba írja össze a lófő székelyeket és külön jegyzékbe a gyalogosokat. A lajstromokat pedig neki is küldje meg, azzal az utasítással, hogy a székely főemberek önkényesen ezeken változtatást ne eszközölhessenek. Balássy Ferenc elsőként emeli ki a katonai összeírások rendkívüli jelentőségét a székely történelem tanulmányozása szempontjából. Szerinte a hadi „szemlék jegyzőkönyvei (lustrák) vagy azoknak bármely töredékei is figyelmet érdemelnek, és méltók arra, hogy közöltessenek".

4 A szerző közli az udvarhelyszéki puskás gyalogok összeírását a XVII. század második feléből. A Mikó Imre által kezdeményezett Erdélyi Történelmi Adatok bár sok fontos forrást közölt a székelyek történetére vonatkozóan, de katonai összeírást nem találunk benne. A Szabó Károly szerkesztette Székely Oklevéltár első négy kötete sem közölt székely lustrákat. A XVII. és XVITI. század történetével foglalkozó Szádeczky Lajosé az érdem, hogy a figyelem rájuk terelődött. Az általa szerkesztett Székely Oklevéltár V. kötete kiadta az 1602—03. évi Basta-féle székely katonai összeírások teljes szövegét.

5 Ugyancsak Szádeczky Lajos közölte az 1645. évi kászonszéki lustra töredékét.

6 Szádeczky Lajos kezdeményezését a századunk elején megjelenő Genealógiai Füzetek karolta föl, és több-kevesebb következetességgel közölt székely katonai összeírást főleg az Erdélyi Múzeum Egyesület, valamint a Csík-, Háromszék és Udvarhely vármegye levéltáraiból.

7 A genealógiai Füzetek megszűnte után 1938-ig újabb XVII—XVin. századi székely katonai összeírások nem láttak nyomdafestéket. Ekkor Endes Miklós kiadta a Csík-, Gyergyó- és Kászonszék 1702. évi katonai összeírását.

8 Utána már nem adtak ki újabb lustrát. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy történetírásunk mostohán bánt a XVII. századi székely, de egyben a fejedelemkori Erdély és egész magyar történelem eme sajátos forrásával. A megállapítás még akkor is helyénvaló, ha az 1901-ben megjelent Jakab Elek és Szádeczky Lajos monográfiája

9 után a székely lustrákra egyre gyakrabban hivatkoznak. Megint Szádeczky-Kardoss Lajos nevét kell említenünk, aki 1927-ben közzé tette a székely 2 Székely Oklevéltúr. Szerkesztette Szabó Károly. I. kötet. 1211—1519. Kolozsvárt 1872. 198 oldal. 3 Uo. 219-221. old. 4 Új Magyar Múzeum. 1860. I. kötet. 156. old. 5 Székely Oklevéltár. V. kötet. 177—321. old. 6 Uo. VI. kötet. 176—179. old. Szádeczky Lajos megemlíti a közléshez fűzött jegyzetében: „Teljes lustrumokat ismerek az V. kötetben közölt Basta-féle 1602—1603. lustrumokon kívül 1614-ből, 1635-ből s részlegeseket a XVII. sz. végéről s a XVIÍI. elejéről a háromszéki, udvarhelyi és marosvásárhelyi vm. levéltárakban". 7 A Genealógiai Füzetekben kiadott székely lustrák közül kronológiai sorrendben az első Vass Miklós: Azok a keresztúrfalvi lakósok, akik Rudolf királynak hűséget esküdtek, 1603. február. 20. címen a VI (1908). Évfolyam 1. száma 26—27. oldalán közölte. Ezt követik az alábbi közlemények: Sándor Imre: Csikszéki lustra 1658-ból. Dí (1911). 15-22. és 47-53. old.; X (1912). Évfolyam 9-14., 45-51. és 69-74. old.; Kelemen Lajos: Gyergyószéklustrája 1616-ból. V. (1907). Évfolyam. 71—72. és 81—83. old.; Veress Sándor: Aranyosszéki lustra 1642-ből. IV (1906). Évfolyam. 38—39., 53-55., 62-63., 80-83., 91—92., 103-104., 115-116. és 123. old.; Biás István: Kézdiszéki lustra 1659-ből. VIII (1910). Évfolyam. 83—84. old.; Sándor Imre: Háromszéki lustra 1691-ből. IX (1911). Évfolyam 73—78., 102—105. és 126—130. old.; Barabásy István: Aranyosszéki összeírás 1711-ből. V (1907). Évfolyam 104-106. old. 8 Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon- székek (Csík megye.) földjének és népének története 1918-ig. Év és hely nélkül. Reprint kiadása megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában. Budapest 1994. 520—540. old. 9 Jakab Elek—Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. Budapest 1901.