Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.
50 Nagy István A guberniumi korszak bukásával megszűnt az 1670 utáni adózási rendszer is. Az 1681. évi országgyűlés nemcsak a gubernium feloszlatását mondta ki, hanem az 1681. évi XII. te. alapján a repartitióval és accisával együtt törölt minden olyan terhet, amelyet a törvények ellenére az elmúlt tíz évben vezettek be. A katonaság eltartására a rendek adó helyett két évre minden adóporta után hat nagyszombati mérő, illetve a szepesi kamara területén két kassai köböl búzát ajánlottak meg, kimondván azt is, hogy a hátralékokat nem katonai karhatalommal, hanem a nádor, illetve az országos főkapitány közreműködésével lehet csak behajtani (1681. évi XVII. te). Ezzel tulajdonképp visszatértek az adómegszavazás 1670 előtti rendszerére, amikor az országgyűlések adták meg az adót meghatározott időszakra. A valóságban az adóigazgatás régi rendszere s abban a rendek hatalmi fölénye 1680 után már nem maradt meg. Az országban állomásozó császári katonaság ellátása céljából ezután rendszeresen, évente kellett adót fizetni. Az uralkodó, mivel 1687 után hosszú ideig nem hívott össze országgyűlést, főnemesekkel, a nádorral, majd a nádori konkurzussal hagyatta jóvá az adótervet, s a megyékkel, városokkal kancelláriai rendeletek közölték a kivetett összeget. Az adóbehajtásból a magyar kamara lassanként kimaradt, az adót vagy terhére az ellátást szolgáló katonai porciókat maga a császári katonaság hajtotta be erőszakosan minden ellenőrzés nélkül. így az 1670 után elburjánzott katonai visszaélések, erőszakoskodások, amelyek ellen az 1681. évi országgyűlés több törvénycikkben oly élesen tiltakozott, 110 1680 után tovább folytatódtak és erősödtek. A katonaság nemegyszer a kivetett adó többszörösét is behajtotta, az adón kívül önkényesen egyéb szolgáltatásokat is kicsikart a lakosságtól. Mindezek a visszaélések, erőszakoskodások — amint ismeretes — döntő szerepet játszottak a kuruc mozgalmak, felkelések kialakulásában. Az adóviszonyok áttekintéséből jól látható, hogy a XVI. és XVII. század a vegyes rendi-királyi adóigazgatás kora volt a királyi Magyarországon. A nemesi rendeknek nagy politikai befolyást biztosított az, hogy 1670-ig ők gyakorolták az országgyűléseken az adókivetés jogát. A subsidiumot vagy más néven dicát, amely országos s nem felségjövedelemnek minősült, csak a rendek által megszavazott összegben és időtartamra lehetett kivetni. Az uralkodó és a kamarák jogköréből csupán arra telt, hogy ragaszkodhattak portánként bizonyos összegű adó megadásához. A kamarák az adót is csak akkor vehették át, ha erre az országgyűlés felhatalmazta őket. E vegyes adóigazgatásban állandóan megfigyelhető a királyi hatalom és a rendiség politikai küzdelme. Ebben az uralkodó természetesen igyekezett jogkörét kiszélesíteni. Jól látható ez a felségjövedelemnek minősülő és az adó ötödrészét kitevő kamarahaszna országgyűlés nélküli igényléséből. A bécsi kormányzat egyik fő törekvése az volt, hogy az adóösszeírásokat tökéletesítse, s az adó összegét ezáltal emelje. A rendek a háborús pusztításokra hivatkozva általában szembehelyezkedtek ezzel a törekvéssel. A magyar kamara egyeztető szerepet játszott e párharcban, javaslatokat adott az adózás kiterjesztésére, de arra is figyelmeztetett, hogy a nép nyomora gátat szab a nagyobb megterhelésnek. A bécsi kormányzat adópolitikájának mindenesetre sikerült azt elérni, hogy az adózó portát az országgyűlések a XVII. században a valóságos helyzetet megközelítően szabályozzák és a portánkénti adóösszeget is felemeljék. A megyei nemesség azonban többnyire gátolta az adóösszeírások pontos elkészítését, s a háborús pusztításokra, különféle mentességekre hivatkozva a lakosság egy részét kivonta az állami adózás alól. Ezért, és a háborús pusztítások miatt is, a dica a XVII. században inkább csökkent, mint nőtt, s csak a pótlékokkal érte el a XVI. századi mértéket. «° Corpus juris 1681. évi Vm., XVffl., XIX., XX., XXII. te.
