Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége (XVI—XVII. század.) 47 A XVII. század második felében — az 1679. évi kamarai vélemény szerint — megfeledkeztek erről a városi adóról. Ennek az oka az lehetett, hogy a városok taxával túlságosan meg voltak terhelve, így a súlyos ezrek mellett nem számított a cenzus néhány száz forintja. A magyar kamara 1679-ben, mivel akkor már Magyarországon rég nem volt országgyűlés, s így városi taxát nem lehetett kivetni, javaslatot tett az „elfeledett" cenzus felújítására. A javaslat szerint Pozsony 300, Sopron 500, Nagyszombat 400, Szakolca 200, Kőszeg 100, Kismarton 100, Trencsén 50, Modor 150, Bazin 150, Szentgyörgy 50, Breznóbánya 50, a 7 bányaváros 600, Zólyom 50, Korpona 50 Ft évi cenzust kellett hogy fizessen.

97 Ezek az összegek valóban nem voltak nagyok. Arról azonban nem lehet beszélni, hogy 1671—1680-ig a városok — nem lévén országgyűlés és így taxa sem — mentesek lettek volna az adózás alól. Az 1670 után bevezetett új adórendszer a városokat új, súlyos adóval, az accisáwdX terhelte meg. Ezenkívül a császári katonaság ellátása céljából a városoknak különféle szolgáltatásokat kellett teljesíteni. A városi taxa és a városi cenzus mint felségjövedelem az adózás területén az uralkodói pozíciókat erősítette, ilyen értelemben Magyarországon már 1670 előtt határozott volt a központi hatalom adópolitikája. A súlyos városi taxa már 1670 előtt közreműködött egyes városok eladósodásában. Az 1670 utáni században a városok adóterhei tetemes mértékben tovább növekedtek, és hozzájárultak majd a városok házi gazdálkodásának a súlyos válságához. 7. A repartitio és az accisa Magyarország adózási rendszerében 1670 után, az Ampringen-féle gubernium korszakában lényeges fordulat következett be. Az abszolutisztikus kormányzati kísérlet megváltoztatta az adókivetés addigi módját, tetemesen felemelte az adó összegét, és az adót állandó, évenként kivethető közteherré minősítette. Más lett az adó neve is, subsidium, dica helyett a repartitio, illetve porció elnevezést kapta. Történetírásunkban ismeretesek azok a politikai fejlemények, amelyek 1670 után az új államigazgatási rendszer bevezetését idézték elő. A Wesselényi-féle mozgalom elfojtása után a bécsi udvar nemcsak az ország katonai megszállását valósította meg, hanem megkísérelte a magyar rendiség politikai hatalmának a visszaszorítását és Magyarország államigazgatási rendszerének abszolutisztikus jellegű átalakítását. Az adópolitika megváltozásában a kiindulópontot az országot megszálló császári katonaság eltartása jelentette. A mintegy 20 000 főnyi katonaság eltartása kb. évi 870 000 Ft-ot igényelt, s ezt a bécsi udvar szerint a lakosságnak kellett vállalnia. Az adó elvállalása érdekében 1670 decemberében 33 főurat hívtak meg Pozsonyba, hogy ezekkel elfogadtatván a kívánt összeget, a megyékkel könnyebben lehessen majd boldogulni. A pozsonyi mágnásgyűlés azonban csak ígérgetett, de semmit sem tett a kívánt összegek előteremtése dolgában. Lipót ezért 1671. március 21-i pátensével egyszerűen elrendelte, hogy a 870 ezer Ft-ot a megyékre és a városokra vessék ki, a katonaságot maguk a megyék és a városok tartsák el.

98 Ezzel szakított az adókivetés addigi módjával, mely szerint a katonaság eltartására szolgáló adót csak az országgyűlés szavazhatta meg. Súlyosabb helyzetet idézett elő az, hogy az évi 870 ezer Ft az adóösszeg addig példátlan felemelését jelentette. A XVII. század első felében — mint már a városi taxa ismertetésénél említettük — a királyi Magyarországon általában évi 30—40 ezer Ft dicát lehetett ki97 E 15. Exp. cam. 1679. máj. 30. Aul. cam. No A 1. 98 Pauler Gy: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése, 1664—1671. Bp.

} 1876. 2. k. 243., 246—247.; Benczédi L.: A Habsburg abszolutizmus indítékai és megvalósulása az 1670-es évek Magyarországán. Bp„ 1978. 537-38., 541.