Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

46 Nagy István A városok a nagy összegű taxát részben saját városi gazdálkodásuk bevételeiből, részben a lakosságra kivetett városi adókból kellett hogy fizessék. Több szabad királyi városnak, mint említettük, a város határain kívül is voltak birtokai. A városi kiváltságok kétségtelenül nagy jövedelmeket biztosítottak a városoknak. E nagy előnyök és kiváltságok ellenszolgáltatásául a királyi hatalom mindig pénzügyi szolgálatokat várt a városoktól. Az előbb említett taxák azonban rendszerint túlhaladták a városok teherbíró képességét. Egy-egy országgyűlés után egyre sűrűbbek lettek a kivetett taxa elviselhetetlenségét hangoztató városi panaszok. A magyar kamara, tudatában lévén a taxaösszegek nagyságának, gyakran kedvező javaslattal terjesztette a bécsi magyar kancelláriához a taxa elengedésére, legtöbbször csak csökkentésére irányuló városi kérelmeket. A kérelmek indokai igen változatosak voltak. Elemi csapások, királyhű magatartás politikailag zavaros időkben, templom, kórház építése, a városháza javítása, háborús pusztítások, a katonaság kártevései a gyakori indokok, amelyek segítségével a taxa csökkentését el lehetett érni. Nemegyszer a hátralékos taxa egy részének gyors befizetése is csökkentést eredményezhetett. Sopron 1647. évi 6200 Ft hátralékát pl. a királyi udvar elengedhetőnek vélte, ha a város helyette ágyúöntésre 3000 Ft-ot azonnal befizet.

90 A taxa elleni panaszok gyakran az országgyűlés elé is kerültek. A rendek pl. 1596-ban arra kérték a királyt, hogy a városokra ne rójon elviselhetetlen terheket, és kiváltságaikat őrizze meg.

91 A városok többször azért is panaszkodtak, hogy rájuk a taxát egy összegben vetették ki, míg a megyéknek a dicát két részletben, két év alatt kellett befizetniük.

92 Azt is sérelmezték, hogy a kivetett taxa a korábbihoz képest indokolatlanul megnövekedett. Az udvar ugyanis, ha több éven át nem hívtak össze országgyűlést, a taxa összegét magasabbra szabta. Háborús időkben nehéz volt taxaelengedést elérni.

93 A taxa mellett a szabad királyi városok és néhány kiváltságos kincstári mezőváros kisebb összegű, de rendszeres adója volt a városi cenzus (census regius ordinarius). Ezt a városok az uralkodónak mint a városok földesurának évente voltak kötelesek fizetni. Az összeget az uralkodó, illetve pénzügyi hatósága, a magyar kamara állapította meg, így a városi cenzus tisztán felségjogú jövedelemnek minősült, amelynek kivetésébe a rendi országgyűlés nem avatkozott bele. A census évente csak néhány száz forintnyi megterhelést jelentett egy-egy város számára. A XVI. században pl. Pozsony és Sopron 400—400, Nagyszombat 200, Szakolca 100, a hét bányaváros együtt 1000, Kassa 400, Bártfa 300, Lőcse 300, Kisszeben 30 Ft cenzust volt köteles a kamarának évente befizetni.

94 Az egyes városokra kivetett összegek általában nem változtak. A cenzus együttes összegét a XVII. század végére csak a városok számának növekedése emelte meg. A városok a cenzust nem fizették rendszeresen, általában hátralékban maradtak vele. Ezt a hagyományt szinte az 1526 előtti korszaktól örökölték. Az 1535. évi XXXIV. te. szerint pl. a városok II. Lajos óta nem adtak a királynak cenzust. Csökkentette a cenzus bevételét, hogy az uralkodók a városok egy részét — kölcsönök vagy egyéb szolgáltatások ellenében — a cenzus beszolgáltatása alól bizonyos időre felmentették. Ilyen mentessége volt pl. a XVI. században Pozsonynak és Szakolcának.

95 A mentességüket hangoztató városokat többször az erre vonatkozó királyi kiváltságlevelek felmutatására is kötelezték.

96 90 E 21. Ben. res. 1649. dec. 27. 603. k. 53. fol. 91 MOE. VIII. k. 1595. évi országgyűlés. 245. 92 E 15. Exp. cam. 1630. jan. 17. No 54. A kamara itt javasolja, hogy a városok is két részletben fizessék a taxát. * E 21. Ben. res. 1626. júl. 7. 593. k. 38. fol., 1650. szept. 20. 603. k. 96. fol. 94 Acsády I.: Magyarország pénzügyei. 117—18. M E 15. Exp. cam. 1569. máj. 18., okt. 13. 96 E 15. Exp. cam. 1565. febr. 21. (fol. 212) Körmöcbánya mentességére; Exp. cam. 1659. jún. 16. No 3., kamarai javaslat a királynak a cenzus alóli mentességek szabályozására.