Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

44 Nagy István hasonlított a subsidiumhoz, hogy szintén az országgyűlések alkalmával lehetett kivetni. Különbözött a subsidiumtól abban, hogy a taxát a kamarák javaslatára az uralkodó s nem az országgyűlés állapította meg. A kivetés többnyire a kamara által fogalmazott, de a kancellárián kiadott királyi rendelettel történt. Az uralkodói kivetés miatt így a taxa felségjövedelemnek minősült. A XVI. század elején, mivel csak országgyűlések alkalmával volt igényelhető, hívták taxa extraordinariának is. Később azonban a városok folyton növekvő, rendszeres adója lett, megtartván azt a jellegét, hogy csak országgyűlések tartásakor volt esedékes.

74 A földesúri mezővárosok — néhány kincstári mezőváros kivételével — a megyei adózás, a subsidium fizetésének hatálya alá tartoztak. Taxát csak azok az elég nagy kiváltságokkal rendelkező kincstári mezővárosok fizettek, amelyek rendszerint a szabad királyi városi kiváltságok megszerzésének küszöbén állottak, így pl. a XVI. században Késmárk, Modor, a horvátországi Kapronca, majd a XVII. században Bazin, Szentgyörgy, Breznóbánya. Ezeket kivették a megyei dica fizetése alól. Ezt általában a rendek is elfogadták. Az 1659. évi LXVIII. te. pl. kimondta, hogy Komárom, mivel kiváltságos királyi mezőváros, nem rovásadót, hanem taxát köteles fizetni. A szabad királyi városok közül nem egynek birtokai, falvai voltak. Ezek azonban nem a város territóriumán, hanem megyei területen helyezkedtek el, és a megyei adózás alá tartoztak. Több város, azt állítván, hogy a városi taxa és cenzus megállapításánál a város földesurasága alá tartozó falvak jövedelmét is figyelembe veszik, meg akarta gátolni e falvak subsidiummal való megterhelését. így 1559-ben Körmöcbánya és Újbánya, 1602-ben Korpona és Breznóbánya emelt szót a falvak után járó subsidium megyei behajtása ellen. A rendek és a magyar kamara azonban ekkor és máskor is azon az állásponton voltak, hogy a városok földesurasága alá tartozó birtokok jobbágyai mindig az illetékes megyénél kötelesek adózni.

75 Problematikus kérdés annak eldöntése, vajon az országgyűlések alkalmával kivetett városi taxába beleértették-e a kamarahasznát is. A középkorban valószínűleg így is volt.

76 A XV. század végére azonban a kamarahaszna már teljesen beolvadhatott a városi taxába. A XVI. század forrásaiban ugyanis nincs arról említés, hogy a taxába beletartozik a kamarahaszna is. Ezért a városoktól akkor, amikor nem volt országgyűlés, a taxát vagy annak bizonyos hányadát kamarahaszna címén rendszerint nem is igényelték. Bizonyos kivételt tett ez alól a bécsi udvar az 1590-es évek elején, amikor a megyéktől, mivel a rendek nem szavaztak meg dicát, csak a felségjövedelemnek számító kamarahasznát hajtották be. Az 1590. május 10-i királyi rendelet ezért meghagyta a kamarának, hogy a városoktól, mivel nem fizetik a kamarahasznát, kísérelje meg helyette bizonyos taxaösszeg behajtását. Ennek fejében a legközelebbi országgyűlés alkalmával, amikor a dicával együtt a taxát is ki szokták vetni, a városoktól taxa címén majd kevesebbet kérnek.

77 A kamara próbálkozásai többnyire a városok sirámait váltották ki. Mindenesetre — amint egy 1653. évi kamarai jelentés is említi — a városok néha akkor is fizettek taksát, amikor nem volt dica.

78 74 Vö. Acsády L: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888. 113., 118—19.; Felhő I.: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században. (Levéltári Közlemények. 1946. 215.) 75 E 15. Exp. cam. 1559. sine mense et die No 2., 1656. nov. 16. No 4., Ben. res. 1602. febr. 21. 581. k. 43. fol. 76 Paulinyi O.; Nemesfém-monopólium és technológia. MTA. II. oszt. közi. 1977, 255—56. A szerző szerint a pénzverési nyereség (kamarahaszna) helyett igényelt adót taxatíve vetették ki a bányavárosokra. 77 E 21. Ben. res. 1590. máj. 10. 571. k. 97. fol. 78 E 15. Exp. cam. 1591. dec. No 31. Pozsony város panaszait előadó kamarai jelentés fogalmazványa, Exp. cam. 1653. mára 21. No 5. Kamarai felterjesztés, amely tájékoztatta az udvart a taxa rendkívüli kivetésének eseteiről.