Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége (XVI—XVII, század.) 43 évi XI. te. szerint pl. a nádornak az 1625 óta teljesített ingyenmunkák hátralékos számadásait kellett ellenőriztetnie. Akadályoztatása esetén a Dunántúlon és a dunáninneni részeken Pálffy István, Batthyány Ádám generálisok, Felső-Magyarországon az országbíró helyettesítették. A kamarának a XVII. században főleg csak az volt a feladata, hogy figyelje az ingyenmunka behajtását és felhasználását. A kamarai igazgatásnak továbbra is igen rossz volt a véleménye az ingyenmunka adminisztrációjáról. Erről tanúskodik a magyar kamara 1654. évi jelentése a bécsi udvari kamarához. Ebben kifejtette, hogy bár az országgyűlések elég részletesen intézkedtek a behajtás módjairól, s szigorú szankciókat is hoztak a visszaélések megtorlására, az ingyenmunka felhasználásánál továbbra is igen sok a kívánnivaló. A megyék általában szorgalmasan behajtották ezt az adót a jobbágyoktól, a felhasználást, elszámolást azonban már nem teljesítették a kívánt mértékben, mert ilyenre nem is szorították őket. A nádor ugyanis, akire az ellenőrzés, elszámoltatás teendőit bízták, nem kapott peres eljárás igénybevételére is feljogosító hatáskört. Nem lehet tudni ilyen körülmények között, hogy a nádorok hogyan tudtak megfelelni e kötelezettségeknek. Azt sem lehet tudni, hogyan folyt a megyéknél a behajtás és felhasználás — hangzott a kamara véleménye. A magyar kamara az utóbbiról már azért sem tudott felvilágosítást adni, mert számadásokat a behajtott ingyenmunkáról hozzá sohasem küldtek. (Ebből is látható, hogy a magyar kamarának 1609 után már alig volt hatásköre az ingyenmunka számadásainak ellenőrzésénél.) A kamarai vélemény szerint az országgyűlésnek kellene ezt a kérdést alaposabban szabályozni, és megszigorítani a pénzkezelők elszámoltatását.

72 így is történt, mert a kamarai javaslatnak megfelelően az ügy az országgyűlés elé került. Az 1655. évi CXVII. te. — megállapítván azt, hogy az ingyenmunkánál mind a megyék, mind a várkapitányok részéről sok a csalás, a visszaélés, egyesek magáncélra használják fel az ingyenmunkát — megszigorította az ellenőrzést, és megerősítette az 1618. évi országgyűlés szankcióit. Az országgyűlési döntés a szigorítások ellenére nem másította meg az ingyenmunka addigi rendi és megyei kezelését. Változás következett be azonban 1670 után, amikor az abszolutisztikus irányzat megerősödésével az ingyenmunkát a rendek helyett a megszálló császári katonaság maga igényelte a megyéktől, illetve a lakosságtól. A katonai behajtás következtében az ingyenmunka az adóhoz hasonlóan tetemesen megnövekedett. A rendes szolgáltatáson kívül rendkívüli szolgáltatásokat is kívántak, ezzel kapcsolatosan sok erőszakoskodás, visszaélés sújtotta az adózó jobbágyságot. Az ingyenmunkát és a rendkívüli szolgáltatásokat nemcsak a várak megerősítésére, hanem más katonai célokra is felhasználták.

73 Az ingyenmunka behajtásának ilyen erőszakos és ellenőrizhetetlen módja ellen az 1681. évi országgyűlés emelte fel a szavát, s ezeket a visszaéléseket is a sérelmek közé sorolta. Az 1681. évi VII. te. ennek kapcsán törölte az ingyenmunka-hátralékokat, érvénytelenítette az elmúlt évek összeírásait. Egyben kimondta, hogy ezentúl a bécsi haditanáccsal egyetértésben kell kijelölni azokat a véghelyeket, ahová az ingyenmunkát kell majd szabályosan kiutalni. Az ingyenmunkák igénylése megnövelte a jobbágyokra kivetett adóterheket. A további kutatásoknak kell majd eldönteni, hogy milyen mértékben. 6. A városi taxa és a városi cenzus A szabad királyi városok és néhány kiváltságos kincstári mezőváros adózása nem volt azonos a megyék, illetve a megyék jobbágyainak adózásával. E városok subsidium, illetve dica helyett ún. taxát vagy más elnevezéssel diaetalis taxát fizettek. A városi taxa annyiban 72 E 21. Ben. res. 1654. máj. 22. in. őrig., E 15. Exp. cam. 1654. máj. 24. No 3. 73 SzakályE: i. m. 338-39.