Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége (XVI—XVII. század.) 41 5. Az ingyenmunka A végvárak fenntartásában a hadiadó mellett igen fontos szerepet játszott a jobbágyok egy másik állami jellegű szolgáltatása, az ingyenmunka (gratuitus labor). Az ingyenmunkát, annak beszolgáltatási formáját az országgyűlések szabták meg. Arról is döntöttek, melyik megye melyik végvárhoz köteles a gratuitus labort szolgáltatni. Az ingyenmunka ezért jogilag tisztán rendi és nem felségjogú jövedelem volt.

59 A kamarák ennek ellenére gyakran foglalkoztak ügyeivel. Ez a hadiadó esetéhez hasonlóan a királyi érdekek védelmét szolgálta. A magyar kamara intézte többször az ingyenmunka igénylésével kapcsolatos királyi adminisztrációt. Ellenőrző és szakvéleményező tevékenységet is folytatott. Volt olyan időszak, amikor a kamara intézte az ingyenmunka behajtását is. A várak erősítésére nemcsak a gratuitus labort, hanem a váruradalmak jobbágyainak robotját is felhasználták. Ez is növelte a váruradalmak gazdálkodását ellenőrző kamarai tevékenységet. Az országgyűlés 1556-ban döntött arról, hogy az ingyenmunkát a végek erősítésére (pro fortificatione confiniorum) fordítsák. E határozat szerint egy egész jobbágytelek után évi 50 dénárt kellett fizetni, azonkívül minden száz jobbágy után 4 szekeret kellett kiállítani. Utóbbiak bérért három napon át vettek részt a várerődítés munkáiban. A következő években megváltozott a szolgáltatás módja. Az 1557. évi VI. te. szerint minden egésztelkes jobbágy 6 napot, később, 1567 után 12 napot tartozott térítés nélkül dolgozni a várerődítésnél. Az 1570-es években olyan gyakorlat alakult ki, hogy minden adózó porta után pénzt, mégpedig 1, majd 1,5 Ft-ot vetettek ki ingyenmunka címén. A megyék ebből az összegből fogadtak fel szekereket, várépítő kőműveseket.

60 Mivel a kivetés alapja a továbbiakban az adózó porta volt, az ingyenmunka kivetésére is az adóösszeírásokat használták fel. Az 1588-ban végrehajtott portaösszeírás alapján egy adózó portára 1 Ft 20 dénárt, a török hódoltsági területen összeszámlált porták után pedig csak 50 dénárt kellett fizetni ingyenmunka címén.

61 A portánként kirótt összeg az 1590-es években 3 Ft-ra növekedett.

62 Meg kell jegyezni, hogy ezeket a kivetéseket a legközelebbi országgyűlésig kellett leróni, amikor újból szabályozták az ingyenmunka-szolgáltatást. A pénzbeli szolgáltatás mellett továbbra is megmaradt az a gyakorlat, hogy a jobbágyok pénzfizetés helyett munkát végeztek a várak javításánál, építésénél.

63 Az 1618. évi LII. te. ezt ismét úgy szabályozta, hogy az ingyenmunka egy adózó porta után ismét 1,5 Ft, vagy 12 munkanap legyen. Minden négy porta után egy szekeret és minden porta után 1 munkást kellett adni. Az 1655. évi országgyűlés CXVII. cikkelye a pénzbeli szolgáltatást 3.5 Ft-ra emelte fel. Mértéktelenül nagy kivetésekre került sor 1671—1680-ig, az Ampringen-féle kormányzat idején, amelyeket azonban önkényesen, rendeletekkel szabtak ki. Az országgyűlésen kivetett ingyenmunka behajtását, amint említettük, a megyék intézték, ők osztották be és irányították a közmunkát végző jobbágyokat a megfelelő várakhoz vagy adták át a pénzt a várak parancsnokainak. Az adminisztrációnak ez a módja kétségtelenül több előnnyel járt. A megyék helyismerete, a portaösszeírások felhasználása az ingyenmunka kivetésénél, s az is, hogy a jobbágyok a megyék joghatósága alá tartoztak, megkönnyítette a megyei tisztviselők, az adószedők, alispánok munkáját. Addig, míg az ingyenmunkát a jobbágytól be kellett hajtani, nem is volt nagyobb baj. A felhasználásnál 59 Ember Gy.: i. m. 282—83.; Szántó I.: A végvári rendszer kiépítése Magyarországon. Szeged, 1971. 7-8. * E 15. Exp. cam. 1654. máj. 24. No 3. 61 E 105. Copula annorum. 1. k. 1588—89. év. 212—213. 62 MOE. VIII. k. 132. 1593. február-márciusi országgyűlés. 63 E 15. 1577. aug. 20., MOE VIII. k. 132.; Szakály F.\ Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp., 1981. 131-32.