Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége (XVI—XVII. század.) 33 a subsidium esetében a kamara dolga volt a királyi érdekek képviselete. Ez a tevékenység, azonkívül az, hogy az adóigazgatás sokrétű teendőit (előkészítés, kivetés, behajtás, a pénz kiadása), illetve a teendők irányítását, ellenőrzését abban a korszakban már jól szervezett pénzügyi hatóságnak kellett ellátnia, sok munkát adott a magyar kamarának. A rendek — amelyeknek a döntésétől függött, lesz-e adó vagy sem — nem rendelkeztek állandó pénzügyi szervezettel, így nem tudták az adóigazgatással kapcsolatos feladatokat ellátni. Ezért többször a kamarára bízták az adó behajtását, vagy a kamarával közösen látták el ezeket a teendőket. Az adóigazgatás egyes fázisainak vizsgálatával igyekszünk bemutatni azt, miképp oszlottak meg ezek a teendők a kamara és a rendi szervek között. Az uralkodó adóigényét a királyi javaslatokat tartalmazó előterjesztésben hozta az országgyűlés tudomására. E királyi előterjesztés előkészítésében, összeállításában a magyar kamara is részt vett. Javaslatot volt köteles adni az udvarnak, a bécsi udvari kamarának többek között arra, mennyi adó megszavazását kérje a király az országgyűléstől. A magyar kamara mellett a bécsi udvari kamara, a bécsi haditanács, a magyar tanács is javaslatot adott előzőleg a királyi propositiókra. A javaslatok természetesen nemcsak az adó portánkénti összegére, hanem az adóösszeírásokra, a katonaság szükségleteire s más ügyekre is kiterjedtek.

20 A javaslatok elkészítésére az országgyűlés előtt királyi rendelettel szólították fel a kamarát.

21 Az országgyűlési tárgyalások idején a kamara, amely különben is Pozsonyban, az országgyűlések akkori színhelyén működött, állandó készenlétben állt, hogy az uralkodót, illetve az uralkodót sokszor helyettesítő főhercegeket az adóüggyel kapcsolatos javaslatokkal, véleményekkel elláthassa. Ebben segítségére volt a királyi jogügyi igazgató is. Az adó megszavazásakor a rendek abban is döntöttek, hogy hová, kinek kell az adót befizetni. Az országgyűlések változatosan hol a kamarára, hol pedig az országgyűlésen kijelölt rendi kiküldöttekre (kincstartókra, adóbeszedőkre) bízták az adó beszedését. Utóbbiak megbízása csak arra az időre szólt, amelyre az országgyűlés az adót megszavazta. Ez rendszerint 2 esztendő volt, ezalatt az adót két részletben kellett beszedni. Meg kell jegyeznünk, hogy az adót először megyék szerint hajtották be a megyei adószedők vagy rovok (dicatores). Ezek készítették el az adóösszeírásokat is. A megyei adószedők hol a kamarának, hol a rendi kincstartóknak adták azután át a begyűlt pénzösszeget. Az adóbehajtás változataival már részletesen foglalkozott a történeti irodalom.

22 Ennek segítségével és újabban felkutatott adatok alapján festünk az alábbiakban képet az adóbehajtásnak a XVI. és XVII. században bonyolult folyamatáról és ebben a kamara szerepéről. Az 1528-ban felállított magyar kamara az 1530-as években kezd bekapcsolódni az adóigazgatásba. Igen nehéz dolga volt az adóbehajtás körül burjánzó visszaélések, önkényeskedések miatt. Az 1535. évi országgyűlésen a rendek szót is emeltek a visszaélések ellen. Az 1535. évi XXIX. te. azért kimondta, hogy lázadás bűnében kell elmarasztalni azt, aki saját vagy más birtokán az adót a jobbágyoktól önkényesen behajtja, és saját céljaira fordítja.

23 Ilyen viszonyok között a rendek a királyi hatalomtól, illetve ennek pénzügyi szervétől, a kamarától várták a rendcsinálást. A kamara 1532-ben önállóan küldte ki a megyékhez az adóbeszedőket, s ez ellen a megyei rendek, bár nem volt országgyűlés, nem emeltek 20 Lásd erre vonatkozólag a Magyar Országgyűlési Emlékek megfelelő köteteit, ahol a királyi előterjesztésekre vonatkozó javaslatok találhatók. 21 Ezek megtalálhatók az E 21. Benignae resolutiones című állagban. A javaslatok fogalmazványait az E 15. Expeditiones camerales című állagban kell keresni. 22 Az adóigazgatás fejlődését Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp., 1946.) c. művében dolgozta fel a történeti irodalom és levéltári források felhasználásával. Elsősorban erre a munkára támaszkodunk. 23 MOE. I. k. 571. 1. Az 1535. évi országgyűlésen hozott törvényeket csak 1536-ban erősítette meg a király, ezért 1536. évi törvénycikkeknek minősülnek.