Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

32 Nagy István deleteket küldtek a kamarahaszna igénylése céljából. Az adó befizetését több megye megtagadta.

13 A kamarahaszna beszedése 1589-ben újból esedékessé vált, mivel az 1588-ban megszavazott adó határideje 1589 februárjában lejárt.

14 Egyes megyék újból vonakodtak fizetni.

15 Az 1589—92-ig terjedő időszakban egy kamarai kimutatás szerint a magyar kamara alá tartozó területen csak Trencsén, Zólyom, Árva, Turóc, Mosón, Sopron megye, továbbá Szakolca és Trencsén városa fizetett összesen 1181 Ft-ot kamarahaszna címén.

16 Ez volt az utolsó eset, amikor a kamarahaszna külön behajtására került sor. Az 1593. évi III. te. újból leszögezte, hogy a lucrumot az adóval együtt kell beszedni. Az országgyűlés akkor portánként 3 Ft adót szavazott meg a kamarahasznával együtt.

17 A XVII. században a kamarahasznát mindig a subsidiumba beleértve fizették. Külön behajtására azért sem került sor, mert többnyire nem volt olyan országgyűlés, amelyen a rendek adót ne szavaztak volna meg.

18 így a kamarahaszna valóban most már végleg beolvadt a subsidium, a dica néven szedett hadiadóba. A magyar kamara utoljára 1682-ben tett említést a külön kamarahasznáról. Az 1681. évi soproni országgyűlés, amint ismeretes, óvást emelt az 1671—1680-ig terjedő abszolutisztikus jellegű kormányzat túlzott és törvénytelen adóztatása ellen, s a magyar végvári katonaság visszaállítását is követelte. E végvári katonaság ellátásával kapcsolatos kamarai javaslatban szerepel az a kitétel, hogy e katonaság fenntartására való törvényes körülmények között a dica, vagy ha az nincs, akkor a lucrum camerae. Az adó kivetésére az országgyűlés hozzájárulása szükséges, hangoztatta a kamarai vélemény.

19 A kamarahaszna csak egyötödét tette ki a vele együtt megszavazott adó összegének, s a subsidium nélkül, amint láttuk, nehezen volt behajtható. Komoly bevételt tehát nem jelentett a magyar kamara pénztára számára. A bécsi udvar mégis görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy a kamarahasznát, mint felségjövedelmet, külön is behajthassa, s ezzel az adóigénylésnél a királyi jogokat erősítse. A nemesi felfogással szemben az udvar véleménye burkoltan tulajdonképp az volt, hogy a kamarahasznával együtt beszedett hadiadó nem tisztán rendi eredetű, hanem vegyes (királyi-rendi) jellegű bevétel. Ezzel nyilván arra törekedett, hogy az adókivetésnél a központi hatalom jogait kiterjessze, s ugyanakkor a rendi pozíciókat gyengítse. Kétségtelen azonban az is, hogy a XVI. és XVII. században (1670-ig) a hadiadó kivetésénél a rendi jog, a bécsi udvar és a magyar kamara előbb vázolt törekvései ellenére, erősebb volt, mint a királyi jog, s a hadiadó rendi, „országos" jellegű állami bevétel maradt. Ez azt jelentette, hogy a rendek határozták meg, lesz-e bevétele a hadiadóból az uralkodónak, vagy pedig nem. 2. Vegyes rendi-kamarai adóigazgatás A kamarahaszna behajtása és kezelése már 1526 előtt kamarai szervek (bányakamarák) hatáskörébe tartozott, s az 1528-ban felállított magyar kamara állandó feladata lett a török hódoltság idején. A további teendőket az jelölte ki, hogy mind a kamarahaszna, mind '3 E 21. Ben. res. 1588. okt. 4. 569. k. 222. fol. 14 Uo. 1589. febr. 25. 15 Uo. 1590. jún. 14. 571. k. 130. fol. * E 105. Copula annorum. 3. k. 1593-95. 10. 1. 17 MOE. VIÜ. k. 10. 1. Az 1593. évi országgyűlésen a király újból kérte, hogy a lucrum camerae-t az ország lakói minden évben fizessék meg, még akkor is, ha nincsen subsidium. A megyék ugyanis az utolsó 4 évben nagyrészt meggátolták ennek a behajtását, úgyhogy utólag kellene ezt tőlük kérni. 18 Acsddy I.: i. m. 116—17. 19 E 15. Exp. cam. 1682. júl. 28. Aul. cam. No A 13. ,,Posse quidem vei dica vei ea non existente lucrum camerae eo fine ordinari, id tamen etiam nonnisi cum consensu praefatorum regnicolarum..."