Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

NAGY ISTVÁN A MAGYAR KAMARA ADÓIGAZGATÁSI TEVÉKENYSÉGE A XVI-XVII. SZÁZADBAN TAX ADMINISTRATION OF THE HUNGÁRIÁN TREASURY IN THE XVITH AND XVHTH CENTURIES: In the XVIth and XVIIth centuries royal taxes were voted for by noble Estates of the Realm in the Diets. In law taxes were qualified as the Realm's and not as the King's revenues. The Hungárián Treasury as the King's financial authority represented the monarch's interests in the claim of taxes. However, it took part alsó in collecting taxes if the Diet charged it. Otherwise taxes were collected by tax-collectors and were paid generally by ignobles (i.e. serfs and citizens of towns). Az adók mind az osztrák tartományokban, mind Magyarországon a XV. században többnyire nem tartoztak az ún. királyi és felségjövedelmek (proventus regis, regales) közé. Ez az elkülönítés megmaradt 1526 után is, amint erre a kamarai általános utasítások rendelkezései is rámutatnak. A hadiadót az országgyűléseken a király kérésére ezentúl is a nemesi rendek szavazták meg, meghatározhatták az adó összegét és felhasználásának módját. Jogukban volt az adófizetés megtagadása is. Az adók ezért a kormányzat olyan jövedelmei közé sorolhatók, amelyeket a régi magyar közjog ún. országos jövedelmeknek (proventus regni, regnicolares) nevezett el. E jogi elkülönítés ellenére az országos jövedelmek szintén állami célokat szolgáltak, a befolyt összegekkel végeredményben az uralkodói hatalom rendelkezhetett. Az adókat túlnyomórészt továbbra is katonai kiadásokra fordították. A magyar kamarának (és a szepesi kamarának is), bár hatáskörükbe tulajdonképp csak a királyi és felségjövedelmek tartoztak (kincstári birtokok, harmincad, pénzverés, nemesfémbányászat, sómonopólium, királyi adók bevételei), az adókkal kapcsolatban is sok feladatuk akadt. Ez részben abból eredt, hogy képviselniük kellett az adóknál az uralkodói hatalom érdekeit, de részben abból is, hogy az országgyűléseken többször a kamarára bízták a megszavazott adó behajtását, illetve a rendek a megszavazott adót vagy annak egy részét a kamarának engedték át. Ekkor az adó rendkívüli bevételként szerepelt a kamarai számadásokban. Az ilyen adók közé tartoztak a hadiadón kívül az ingyenmunka (gratuitus labor), a koronaőrzési pénz (pecunia coronalis), a koronázás alkalmával az uralkodói párnak ajándék címén megszavazott összegek (donativwn, honorárium regium). Az ilyen természetű jövedelmek közé illeszthető az országgyűléseken megszavazott félharmincad is, amelynek , ,regnicolaris" jellegét a magyar törvények erősen kidomborították. A szabad királyi városok és kiváltságolt királyi mezővárosok által fizetett taxát és királyi cenzust, bár adók voltak, inkább a királyi vagy felségjövedelmek közé kell sorolnunk. A továbbiakban az adóigazgatás ismertetésénél arra is igyekszünk rámutatni, hogyan törekedett az uralkodói hatalom az egyes adófajták behajtásánál a királyi jogok erősítésére és a rendi befolyás gyengítésére. Rövidítések: MOE = Magyar Országgyűlési Emlékek E = Magyar Országos Levéltár. E szekció. Magyar Kincstári Levéltárak. Magyar Kamara Levéltára.