Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

30 Nagy István 1. A hadiadó jellege (Lucrum camerae és subsidium) A XVI. és XVII. században szedett hadiadó megtartotta a középkorból örökölt jellegét, melynek érelmében tulajdonképp két adónemből tevődött össze, mégpedig a kamarahaszna névvel illetett kapuadóból és a rendkívüli hadisegélyből vagy hadiadóból (subsidium, dica, contributio).' A két adót továbbra is együtt vetették ki az országgyűléseken, tehát a kamarahasznát beleértették az adóba.

2 Az utóbbi az adónak rendszerint egyötödét tette ki. A lucrum camerae — amint ismeretes — az Árpádok idején a kisebb fémértékű pénz kibocsátásából eredő jövedelem volt. E pénzrontással járó bevételről Károly Róbert lemondott, de a pótlására bevezetett kapuadót szintén kamarahasznának nevezték el. Említettük, hogy a rendek az adómegszavazás jogát továbbra sem engedték ki a kezükből, s politikai eszközként használták fel a királyi hatalommal szemben.

3 Ez jól látható a kamarahasznával kapcsolatos magatartásukból is. A kamarahaszna és adó együttes igénylését a rendek úgy értelmezték, hogy a kamarahaszna beolvadt a hadiadóba, és csak azzal együtt vethető ki s csak rendi hozzájárulással. Az uralkodó és a magyar kamara azonban más véleményen volt. A kamarahasznát szigorúan olyan királyi és felségjövedelemnek nyilvánították, amelynek a fizetése évenként, folyamatosan, országgyűlési megajánlás nélkül is kötelező. A Habsburg-uralkodók így a kamarahasznát igyekeztek elkülöníteni a subsidiumtól. Erre a szembenállásra abban a politikai küzdelemben került sor, amely a Habsburgok és a magyar rendek között alakult ki a pozsonyi országgyűléseken a török uralom korszakában. E politikai küzdelem egyik lényeges jellemzője az volt, hogy a rendek adót csak a sérelmek és jogtalanságok orvoslása ellenében s bizonyos évekre voltak hajlandók az uralkodónak megszavazni. Tették ezt olyan körülmények között, amikor az adó megszavazása a török elleni harc céljából nélkülözhetetlen s úgyszólván elkerülhetetlen volt. Megtörtént mégis több alkalommal az, hogy az országgyűlés adómegajánlás nélkül oszlott szét. Ilyen esetben lépett fel a bécsi udvar a felségjövedelemnek számító kamarahaszna iránti külön igényével. E folyamatról a továbbiakban részletesebben szólunk. A rendek a XVI. század első felében csak az adóösszeg rendeltetését illetően különítették el a kamarahasznát a subsidiumtól. Erre főleg akkor került sor, amikor a megszavazott subsidiumot nem adták át a királynak, hanem maguk szedték be katonaság tartására, így történt ez 1542-ben és 1547-ben is, amikor a két évre megszavazott portánkénti 2 Ft-nyi adóból 40 dénárt a kamarának juttattak kamarahaszna címén, és 160 dénárt a megyéknek katonaság kiálítására. Utóbbira rendi kincstartókat, illetve adószedőket jelöltek ki.

4 Az adókat megszavazó törvénycikkek (1547. évi VIII., 1548. évi XXIII., 1550. évi XXII. te.) is úgy rendelkeztek, hogy az adó a kamarahasznával együtt 2 Ft.

5 Az elkülönítés ellenére a rendi felfogás mégis az volt, hogy a kamarahaszna csak akkor jár, amikor subsidiumot is szednek. 1 Vö. Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 289., 293.; Bakács /.: A dicalis összeírások. Bp., 1957. 51—54. (A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József) 1 Ember Gy.: i. m. 231. 3 Uo. 230. 4 Acsády L: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888. 72.; Ember Gy.: i. m. 239—40. A 2 Ft-nyi adó 2 évre (két terminusra) szólt. Egy-egy évre az 1 Ft-nyi adóból 20 dénár esett a kamarahasznára. A kamarahasznát 1544-ben királyi rendelet is évi 20 dénárban rögzíti. E 21. Benignae resolutiones (a továbbiakban Ben. res.) 1544. máj. 15. 5 Az 1547. évi VIII. te. szerint az adó portánként két évre 2 Ft volt, ebből 40 dénár a kamarahaszna. Az 1548. évi XXIII. te. alapján portánként 2 Ft-ot szavaztak meg, ezen felül a földesurak saját zsebükből 60 dénárt fizettek, ebből 20 dénárt a kamarahaszna fejében. Az 1550. évi XXII. te. csak 2 Ft-ot ajánlott meg portánként, ebben benne volt a kamarahaszna címén szedett adó is.