Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Somogyi Éva: Magyarok a közös minisztériumokban : báró Orczy Béla önéletrajza 1890-ből / 235–243. o.

Báró Orczy Béla önéletrajza (1890) 239 valóság, napi realitás, amely számára a „birodalom biztosságának" és „Magyarország alkotmányos önállásának" egyidejű megóvása emberileg átélhető küldetés lesz.

24 Ennek a birodalmi és magyar polgárnak egyik korai és rendkívül rokonszenves figurája báró Orczy Béla, aki 1868 nyarán az első magas rangú tisztviselő a közös külügyminisztériumban, s aki 11 évi bécsi szolgálat után 1879-től 1890-ig mint a király személye körüli miniszter a magyar kormány tagja. Orczy itt közölt önéletrajzában úgy emlékezik vissza, Andrássy kívánta, hogy a külügyminisztérium egy tisztviselője „a külpolitika menetéről folyamatosan tájékoztassa", s hogy ő és Deák ajánlották az osztályfőnöki posztra. A külügyminisztérium sajtóosztályán tevékenykedő, roppant tájékozott Przibram Orczyt kifejezetten a magyar kormány emberének tartotta, aki a magyar kormány álláspontjáról ellenőrizte a külügyeket és informálta miniszterelnökét. Nyilvánvaló — írja Przibram —, hogy milyen súlyos fegyver volt Orczy kezében, különösen ha meggondoljuk, hogy tájékoztatásait ritka kivételtől eltekintve privát levél formájában küldte Pestre, amire a kancellár semmiféle befolyást nem gyakorolhatott.

25 Orczy panaszkodik amiatt, hogy helyzete kezdetben igen kellemetlen volt. A minisztériumban mindenütt gyanakvással találkozott, „benne csak Andrássy bizalmi emberét akarták látni", pedig ő magát nem pusztán annak tekintette.

26 „Beust mindig féltékenyen tekint azon bizalmas viszonyra" — írja még 1869-ben is Lónyaynak — „amelyben Andrássyval meg veletek vagyok, és kinek mindig azon aggodalma van, hogy én háta mögött veletek másként szólok, mint veletek nyíltan."

27 Pedig koránt sincs arról szó, hogy Orczy egyszerűen a magyarok embere lett volna. Beust már 1868 márciusában azért kéri a császártól Orczy osztályfőnöki kinevezését, mert szüksége van olyan emberekre, akik őt megfelelő módon képviselhetik a magyar delegációban.

28 Osztályfőnöke delegációs szerepét akarta honorálni, amikor 1868 végén kitüntetésre ajánlotta.

29 Csak Orczy furcsa köztes helyzetévei-szerepével magyarázható, hogy a megtiszteltetést visszautasította: hazájához, az ottani politikai pártokhoz való viszonya szempontjából a közös minisztériumi kitüntetés nem volna kívánatos számára. 1871 januárjában aztán a kancellár egy hosszú felterjesztésben kér titkos tanácsosi rangot osztályfőnöke számára, s itt részletesen kifejti, milyen nehéz a külügyminiszternek az országos miniszterek és az összbirodalom érdekei között lavíroznia, s hogy ebben milyen nagy segítségére volt Orczy.

30 Nyilvánvaló, hogy Orczy kiválóan csinálta dolgát, s hogy személye jelkép értékű. 0 áll a delegáció elé és képviseli az összbirodalom külpolitikáját, s ő az a magyar a külügyminisztériumban, aki ott a magyar akaratot testesíti meg. Orczy emberi kvalitásai is, szerénysége (ami az alábbi írásból is kitetszik), s hogy a személyes intrika számára megközelíthetetlen volt, hozzájárultak ahhoz, hogy feladatának megfelelhetett.

31 * * * 24 A kifejezések Deák húsvéti cikkéből valók, amelyek aztán az 1867. évi XII. te. preambulumába is bekerültek. 25 Przibram: Erinnerungen eines altén Österreichers 255—267. 2

e Uo. 27 Orczy Lónyayhoz 1869. november 2-án. MTAK. Ms. 5305/1. 28 A külügyminiszter felterjesztése 1868. március 12-én HHStA., Kab. Kanzlei, KZ. 887/1868. 29 A Külügyminiszter felterjesztése 1868. december23-án HHStA., Adm. Reg., Fach 4, K. 137 Personalia Leopold Hofmann. Beust személyes hangú levélben mond köszönetet Orczynak: 1868. december 27. HHStA., Adm. Reg., Fach 4, K. 241. 30 Beust felségfolyamodványa 1871. január 30-án uo. 31 Vö. Przibram: Erinnerungen eines altén Österreichers 257.