Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Somogyi Éva: Magyarok a közös minisztériumokban : báró Orczy Béla önéletrajza 1890-ből / 235–243. o.

238 Somogyi Éva hézséget, hogy a külügyminiszter a két ország belső dolgaiba nem avatkozhat. Andrássy Gyula külügyminiszter nem számolja fel Beust sokat bírált centralista ambíciókat megtestesítő elnöki osztályát. S bár az Andrássy után elhal, 1895-ben ismét életre keltik „Cabinet des Ministers" címen. Megteremtését nem GolUchowski külügyminiszter kezdeményezte, hanem Aehrenthal, aki akkor éppen a Ballhausplatzon teljesített szolgálatot. Ismeretes, hogy Aehrenthal már ez időben, jóval külügyminiszteri kinevezése előtt azt vallotta, hogy az osztrák külügyminiszter számára egyedül megfelelő állás a birodalmi kancellár volna, s mert ez jogilag nem lehetséges, legalább a gyakorlatban ilyen kompetenciát kell biztosítani számára.

21 A minisztérium elnöki osztályából ilyen de facto kancelláriát igyekezett formálni, amelynek hatáskörébe vonta mindazokat a dolgokat, amelyek a közös minisztertanácsban szóba kerülnek, a teljes levelezést az osztrák és a magyar kormánnyal, a delegációk üléseinek előkészítését, a minisztertanácsi jegyzőkönyvek vezetését stb. A Cabinet des Ministers 1895-től a Monarchia felbomlásáig működött, mint egy sajátos, a két országgal kapcsolatot tartó birodalmi miniszterelnöki hivatal. Nyilvánvaló, hogy ebbe a hivatalba olyan embereket kellett hívni — mint egykor Beust kancelláriájába —, akik közvetítő szerepet tölthettek be a közös kormány és az országos kormányok között, a birodalom és a két állam között — adminisztratív és politikai értelemben egyaránt. A közös pénzügyminisztérium mint intézmény, amelynek lényegében nem volt más feladata, mint hogy a közös költségvetést összeállítsa és azt a két országgal elfogadtassa, tulajdonképpen eleve ilyen szerepre volt hivatott. Nagyon jellegzetes ebben a vonatkozásban Becke közös pénzügyminiszternek a fejtegetése: „Szükség van egy közvetítőre, aki mindkét féllel kijön és aki amellett érti is a dolgokat. Ebben az értelemben fogom fel a birodalmi pénzügyminiszteri állást és nem sine curának tekintem."

22 Ezt a közvetítő funkciót, amit Becke a közös pénzügyminisztériumnak szánt, nemcsak a hivatali feladat követelte meg, hanem elősegítette az a gyakorlat is, hogy a közös minisztériumok hivatalnokait gyakran az országos minisztériumokból szerezték. Részletes kutatások e tárgyban alig folytak. De konkrét életutak vizsgálatánál szembeszökő, hogy a külügyminisztérium tisztviselői milyen gyakran jönnek országos minisztériumokból: a király személye körüli minisztériumból, a miniszterelnökségről, a konzuli tisztviselők a kereskedelmi minisztériumból. A közös pénzügyminisztérium tisztviselőinek nagy része pedig eredetileg országos pénzügyminisztériumban szolgált. A közös hivatalnokok 1873. évi fizetésrendezésének egyik alapelve, hogy annak kapcsolódnia kell az országos hatóságok rendszeréhez, „mert a közös központi hatóságok, amelyek viszonylag kevés alkalmazottat foglalkoztatnak, rendszerint kénytelenek utánpótlásukat az egyik vagy másik birodalomfélben már alkalmazott tisztviselők soraiból biztosítani".

23 A közös pénzügyminisztériumban szokásos, hogy kölcsönkérnek hivatalnokokat az országos pénzügyminisztériumoktól, eleve azzal a feltétellel, hogy ha a közös kormányzatban feleslegessé válnak az országos minisztériumok, visszaveszik őket. Azt hiszem, a bürokrácia története szempontjából az 1867-ben megindult folyamat igazi jelentősége éppen ebben áll: a közvetítésben és a közlekedésben a közös és az országos hatóságok között. Kialakul egy új hivatalnoktípus, amely tudatosan is vállalja az összekötő szerepet, amely számára a birodalmi és az országos érdek együttes képviselete napi 21 Wank, Solomon: Zwei Dokumente Aehrenthals aus den Jahren 1898—1899 zur Lösung der inneren Kríse in Österreich—Ungarn. In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchiv 19(1966) 133. 22 Becke Lónyayhoz 1867. december 22. Lásd 10. sz. jegyzetet. 23 Lásd 12. sz. jegyzetet.