Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Somogyi Éva: Magyarok a közös minisztériumokban : báró Orczy Béla önéletrajza 1890-ből / 235–243. o.

Báró Orczy Béla önéletrajza (1890) 237 resszuson.

18 Sokan az ekkor kezdő bürokraták közül évtizedekre a Hivatalban maradnak, annak meghatározó személyiségei lesznek, mint pl. báró Tallián Béla, vagy Dux-Dóczy Lajos, aki a magyar asszimiláció többé nem ismételhető útját járta végig. Dóczy, a soproni zsidó bőrkereskedő fia, báróként, első osztályfőnökként fejezi be hivatali pályáját. Am a dualizmus első időszakában csak olyan módon lehetne megbízható eredményre jutni a bürokrácia nemzeti összetétele vonatkozásában, ha a tisztviselők életpályáját egyenként tekintenénk át és akkor is legfeljebb megközelítő eredményre jutnánk. Mert a külügyminisztériumban őrzött személyi lapra (Dienstbeschreibung) nem írták rá a nemzetiséget, csak a nyelvtudást. Ha ott első helyen a magyar állt, akkor a tisztviselő bizonyosan magyar volt, ha azonban a német, az legfeljebb azt jelentette — ami a közös minisztériumban természetes követelmény volt —, hogy tökéletesen tudott németül. A század utolsó éveitől, amikor a paritás a dualista állam minden szférájában állandó követelmény lett, amikor a magyar delegáció csak úgy volt hajlandó jóváhagyni a közös költségvetést, ha meggyőződhetett róla, hogy a közös hivatalokban a kvóta arányában jut fiai számára hely, évente készítettek kimutatást a közös hivatalnokok honosságáról. A magyar honosság természetesen nem jelentett magyar nemzetiséget, amint azt egy korábbi konkrét példán is láthattuk. Mégis, az 1890-es évektől nem vagyunk az inkább példa értékű, kiragadott életutakra utalva. A hivatalos összeállítás a központi apparátus, a diplomáciai szolgálat és a konzuli szolgálat személyi adatait egymástól elkülönítve hozza. Eszerint 1900-ban a bennünket leginkább érdeklő központi apparátus 17%-a, 1906-ban 18,5%-a, 1917-ben 25%-a magyar honos. A diplomáciai szolgálatban lévők és a konzuli tisztviselők között valamivel nagyobb az arányuk. A magyar honos külügyi tisztviselők aránya a három kategóriában együttvéve az 1897 és 1917 közötti 20 év alatt 15%-ról 25%-ra emelkedett.

19 Mindebből a futó áttekintésből két következtetést vonhatunk le: 1) a magyar honos tisztviselők aránya a közös minisztériumokban alatta maradt a közös költségvetéshez való hozzájárulás — a kvóta — arányának (a kvóta mindig elérte vagy meghaladta a 30%-ot). De a magyar tisztviselők aránya állandó növekvő tendenciát mutatott. 2) Az első magyar tisztviselők a paritás követelménye okán kerültek a közös minisztériumokba, s a nemzeti követelés kielégítése a hivatalnokok kiválasztásánál mindvégig szerepet játszott. Azt gondolom azonban, hogy nem csak, vagy talán nem is elsősorban a magyar honos tisztviselők számának alakulása jelzi igazán azt az átalakulást, amely 1867-ben indult meg. A kiegyezés következtében létrejött egy alkotmányos közös kormány, amelynek éppen alkotmányos és közös voltából eredt, hogy kapcsolatot kellett tartania a birodalmat alkotó két állammal és azok képviselő-testületeivel.

20 A külpolitikát a törvény szerint a két kormánnyal egyetértésben kellett intézni, a közös költségvetést el kellett fogadtatni a delegációkkal — e kapcsolattartás céljára, vagy erre is jött létre Beust kancelláriája, (mely aztán a magyar és osztráknémet tiltakozásra elnöki osztállyá alakult). Beustnak, aki idegenből jött, tájékozatlan volt a belső viszonyokban, akit a bécsi társaság, a magasabb körök bizonyos lenézéssel fogadtak, különösen szüksége volt olyan hivatalra és emberekre, amelyek, ill. akik a közvetítő szerepét töltötték be a birodalom és az országok között. De korántsem egyszerűen Beust idegen volta indokolta az elnöki osztály megteremtését. Minden osztrák külügyminiszternek visszatérő gondja a belső viszonyoktól való elszigeteltsége, hogy a külügyminiszter ,,a levegőben lóg", és állandó törekvése, hogy létrehozzon egy intézményt, amely valami módon áthidalja azt a ne18 Gescháftseinteilung des Ministerium des Àufiern 1877. március 25. HHStA., Adm. Reg., Fach 4, K.416. Somogyi:, A közös kormány 1867—1907, 79. 19 Lásd a delegációk Irományait. 20 Somogyi: A közös kormány 1867—19Ö7, 78—79.