Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.

A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete 203 emlékeztető tábla szövegét eredetileg magyarul fogalmazták meg, ez ellen a szász rendbeliek tiltakoztak és az 1458-as unióra hivatkozva, joggal kérték, hogy az emlékezetre méltó eseményt megörökítő táblára a magyar felirattal azonos német szöveget is faragjanak.

29 A tiltakozást a communitas elfogadta, de az ügyeik intézésében általában , ,circumspecti et prudentes" polgárok végül is úgy döntöttek, hogy az ünnepélyes kiadványaikban is még mindig használt latin nyelvű felirat örökítse meg a híd megépítését.

30 (Feltehetően itt az is közrejátszott, hogy ez az egynyelvű ünnepélyes felirat kevesebb kiadással járt a közösség pénztárából.) Diósy művének nyelvét tehát jórészt a gyakorlati használhatóság szabta meg, akárcsak indexe létrejöttét is. Jóllehet Diósy Gergely indexe ma már csupán az erdélyi levéltártörténet és a magyar nyelvű levéltári terminológia egyik legértékesebb és legrégibb történeti forrása, kora szemléletének megfelelően levéltári segédletként gyakorlati, tájékoztatási funkciója kettős volt: a felismerést (azonosítást) és a megismerést tette lehetővé. Ami a felismerést illeti, mint minden hasonló jellegű segédlet a levéltárba helyezett oklevelek közül annak az azonosítását és könnyű visszakeresését segítette elő, amelyre az azt keresőnek éppen szüksége volt. Említettük: erre szolgált a nagy, vastag számjegyekkel az oklevélre vezetett jelzet és az indexben szereplő sor/tételszám. A megismerési funkció kora szemléletének felelt meg, amelynek megfelelően a megőrzött oklevél értékét annak jogbiztosító ereje határozta meg. Az oklevél a jogok, szabadságok biztosítéka volt, fegyver azok megtartásáért, érvényesítéséért és megvédéséért. A szerzett jogok hatályban tartása, további megerősíttetése és újabbakkal történő gyarapítása csak az addig szerzett oklevelek alapos ismeretével lehetséges. Ezért tartja fontosnak már Pomarius, az első erdélyi levéltári segédletek készítője, hogy az oklevelek kivonatát tartalmazó leltárt, tartalmuk rögzítése érdekében, a tanács tagjai időnként olvassák el. Diósy sem elégszik meg azzal, hogy segédlete alapján a keresett oklevelet minél könnyebben találják meg. Az ő szándéka szerint is, az index használati utasításának megfelelően, , ,zwksegh a' lewel kereseonek által mind vegigh olwasni ez lewelek Jndexet mindeneknek eleotte". Ez utóbbiban is az oklevél gyakorlati értéke szabja meg a tartalmi kivonat megszövegezését, de a gyakorlati értékre történő összpontosítás mellett az indexet egy másik, a polgári öntudatot tápláló és kifejező megfogalmazás is áthatja. Említettük: Kolozsvár város polgárainak jogait, fejlődésének alapjait, akárcsak más, a rendi társadalomban különlegesjogokkal élőkét ebben a társadalomban az egyedüli jogforrástól: az uralkodótól szerzett kiváltságok biztosították. Ennek megfelelően az ezeket tartalmazó kiváltságleveleket is a magyar királyoktól, illetve az erdélyi fejedelmektől kapták. Azonban a hűbéri rendszer szemléletének megfelelően a kiváltságszerzésnek a jogosultságát az adományozó iránti — gyakran nem veszélytelen — hűség, a neki teljesített szolgálat indokolta. Az index ezért ismételten a kiváltságok megalapozottságát hangsúlyozza azáltal, hogy kiemeli: a városi közösség nem megszolgálatlanul szerezte azokat, hanem joggal él velük és igényli hatályosságukat. Az erre alapult polgári öntudat kifejezéseként hangsúlyozza tehát Diósy számos oklevél esetén kiemelt, nagyméretű betűkkel, hogy az illető oklevelet a város hűségéért, megérdemelten kapta. Es hogy még jobban alátámassza a polgárság kiváltságleveleinek ősiségét, megtámadhatatlanságát, azokat mind az ajánlásban, mind a 11. tétel esetében a „régi szent királyoktól" eredezteti. 29 1580. július 8. ,,Az my az Magyar irast illety Az hydon, Miért hogy a zaz nemzet vei, hogy valamy praerogatiuat kewanna magának Az magiar Nemzet, kin megh haborodot az Zaz Nemzet. Nem Akarwan valamy dissensiora Jeouendeore is okot adny Az vnio ellen, végeztek eo keg[yel]mek, hogy zazulis vgyan Azon igéket faragyak meg az varas keolchiegen. Azonképpen egieb keozonseges Monumentumokon ha egyk Nemzetnek nielwe otth vagion, Az massyke is légien otth." TanJk 1/3 (régi jelzet: V/3). 228. 30 Jakab: i. m. II. 232. — Szövegét 1. Sándor Imre: Kolozsvár czímeres emlékei. I. Kolozsvár, 1920. 25.