Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.

204 Kiss András A nótárius az indexében feltüntetett oklevél/oklevelek tartalmi kivonatának megszövegezésénél is a segédlet gyakorlati céljainak megfelelően jár el. így például azok terminológiáját is időnként kora viszonyaihoz idomítja. Jóllehet a 8. és 9. tételben feltüntetett oklevelek (DD 1., DD 2. és C 8.) a magyar királyt említik,

31 ő az oklevelek ilyen értelmű utalásait az erdélyi fejedelemre vonatkoztatja. Olykor az index egy-egy tételénél a tárgyi Összefüggésre utal (például a 70. tételnél a 43. tételre, a 86. esetében pedig a 43-ra és 70-re). Az oklevelek értékelése sem hiányzik azoknak tárgyi kivonata mellől. így a 24. tételnél ezt jegyzi meg: ,,meg kell tartani"; a 86-nál: ,,ezjó levél"; viszont a 172. tétel esetében úgy véli, hogy a feltüntetett nyugták, elismervények nemigen szükségesek. Gyakran utal az oklevéllel/oklevelekkel kapcsolatos teendőkre is. A tordai vámra vonatkozó 33. tételnél megjegyzi: ha azért az Aranyoson valaha hidat csinálnának, protestálni kell és éltetni a levelet, az 54. tétel alatt szereplő oklevél esetében pedig ez áll: ,,Ezt méltó volna confirmálni." A 102. tételnél azt ajánlja, hogy ,,a levelet jó lenne beadni a fejedelemnek az mostani időben"; a 137. tétel oklevelére utalva viszont ezt írja: , Jó exhibeálni injudicio ez confirmatioval együtt"; alább a 160. tételben feltüntetett oklevél esetében meg arra figyelmeztet, hogy ,,a relatoriát ki kell venni". Az indexben is felbukkannak azok a levéltártörténeti adatok, amelyeket a szakirodalom más forrásokból is ismer. A feltüntetett oklevelek közül néhányat (valószínűleg azokat, amelyeket azért vettek elő a tárházból, mert folyamatban lévő vitás ügyben volt rájuk szükség), táskában tartottak (167., 169. tétel), a török leveleket pedig vörös bársony kötésben őrizték. A már idős és beteges nótárius 1592-ben befejezi munkáját. Indexe két példányban készült: egyiket a városi tanácsnak, a másikat pedig a város számvevőinek szánta, amint ezt ajánlása is tanúsítja. Az 1488-beli levéltári rendtartás szellemében nyilvántartásba vételük és a ládácskákba történt elhelyezésük után az okleveleket tartalmazó ládácskákat a város tárházában egy szekrényben őrizték és ugyanoda tették Diósy indexének eredeti, a tanácsnak szánt példányát is.

32 Első látásra úgy tűnik, hogy mindkét segédlet Diósy keze írásával készült, mert mind a latin—magyar ajánlást, mind a két különböző szövegű magyar nyelvű használati utasítást ő írta. A számvevőknek szánt példányban azonban az első tételtől a tartalmi kivonatok már más keze nyomáról tanúskodnak. Ajánlásában ezt a városi tanács példányában ő maga is megerősíti: ,,ez ielen való Jndexet az leweleknekmegh mutatására chinaltam, sayat kezemmel irtam". Nem térhetünk ki az index utóéletének részletesebb ismertetésére.

33 Úgy tűnik azonban, hogy az indexnek a városi tanács, illetve a számvevők használatára készült két példányánál a városi igazgatásnak többre volt szüksége. Egy 1595-ös számadáskönyvbeli adatból ugyanis azt tudjuk meg, hogy a százférfiak nehezen jutottak az indexekhez. Ezért az index szövegét a városi tanács Thordai Máté deákkal bemásoltatta Werbőczy Tripartitumának a százférfiak tanácsában őrzött példányába.

34 Feltehetően ez az a Werbőczy Hármasköny31 JakabOkl I. 273—274. és 118-120. 32 KvSzam 6/XVII a. 123. 33 Erre vonatkozóan 1. Kiss

1957 425-426. - Kiss

1985 77-78. — Kiss

1994 18-19. 34 1595. február 24-én: ,, Az Birak Wraim ex Consensú totius Amplissimj Senatús, hagyak az Seriest Priuilegiorum Ciúitatis huis Coloswar, az Nagyobbik Tanacz házbeli Decretum eleieben Mathe Wram describallya, hogy mindenkór ö k[egyelmek]nek Szemej elöt forogyon és hogy fel túdgyak talalnj skit hun kellessen talalnj, melly ScatúUyaban, mikor hertelen kelletik, Mert az előbbi Seriesnek az Zekrenyben Kellene az Priúilegiomok mellet lenni az Taarhazban, ahoz penig nem férhetnének ö k[egyel]m[e]k mindenkor. Thordai Mathe Deák meg írttá: Ö k[egyel]m[éne]k Tanaczul adatának nekj munka diaert ... 1 Tallért videlicet fid 10." KvSzam 6/XVII a. 122-123.