Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.
202 Kiss András tak az oklevelek egyszerű megtekintése útján sem. Először is azért, mert már nehezebben olvasták el az előző századok írását, mint elődeik. Ezt bizonyítja az, hogy 1592. január 13-án éppen a Diósynak segédkező esküdtpolgárok egyike, Lorenz Hoss a kolozsmonostori konventtől transsumptumot kér Zsigmond király egy 1409-beli, teljesen ép, jól olvasható okleveléről 23 ,,pro faciliori earundem lectura'! 24 Az oklevelek tartalmának jobb megértését, következésképpen a város jogainak megismerését szolgálhatta már Seraphin kétnyelvű besztercei leltára is, de magyarázatot ad arra is, hogy a latin nyelvű okleveleknek Diósy Gergely miért készített magyar nyelvű indexet. A nótárius maga jól tudott latinul, ezt az indexébe latinul is írott ajánlásán kívül bizonyítja az is, hogy a városkönyvbe 1587-től kezdődően a város hűségére esküt tett polgárok adatait ugyancsak latinul vezette be. 25 Indexe esetében azonban a magyar nyelv használatának gyakorlati okai lehettek, akárcsak a város belső iratai (különböző jegyzőkönyvek, nem jogbiztosító, ünnepélyes formában kiadott iratok) magyarnyelvűségének. Az 1458-as uniót szigorúan betartó városi polgárság évenként váltakozva választotta a magyar és a szász rendből fő- és királybíróját, a két náció egyenlő számú tagot küldött a városi tanácsba és a százférfiak testületébe, illetve minden más tisztség viselésére és testületbe, a nótáriusok pedig egymást követően hol a magyar, hol a szász nációból kerültek ki. Ennek megfelelően — a latin nyelv egyeduralmának megszűntével — akár a nótáriusok nemzetsége szerint, akár más érvek alapján az iratokat is hol magyarul, hol németül, egy részüket esetleg még két nyelven is szerkeszthették volna. Ehelyett a szász rendből választott jegyző éppen olyan jól szövegezte meg magyarul a jegyzőkönyveket és egyéb kiadványokat mint magyar elődje vagy utódja. 26 Viszont nem ismerünk egyetlen olyan helyhatósági rendelkezést sem, amely a városi írásbeliségben a magyar nyelv használatát írta volna elő. Következésképpen erre a magyar nyelvnek abban a korbani közhasználatúságában találunk magyarázatot. A város polgárai ezt a nyelvet egyaránt értették és beszélték, de ugyanebből az okból a vajdai, majd fejedelmi kancellária is az államigazgatásban egyre nagyobb szerepet kapott iratok (például a parancsolatok) esetében is a magyar nyelvű írásbeliséget vezette be. De az akkori történelmi helyzetben a térségben előszeretettel alkalmazott magyar íródeákok útján ez a nyelv terjed el a külkapcsolatok terén is. A különleges helyzetű és külkapcsolatokat is fenntartó budai basával általában magyarul leveleztek nemcsak a joghatósága alatti alattvalók, hanem a térségbeli kancelláriák is (például a bécsi) és török—lengyel viszonylatban is tudunk magyar levelezésről, 27 a moldvai és havasalföldi vajdai kancellária pedig abban a korban magyar íródeákjai útján szintén magyarul és nem latinul levelezett az erdélyi vajdával vagy fejedelemmel. 28 A kolozsvári szász rendhez tartozók, anélkül, hogy jogaikat feladták volna, többek között gyakorlati érdekből fogadták el a térség köznyelveként használt magyar nyelvet belső irataik nyelveként. Ezt megkönnyítette az a tény is, hogy az együttélés eredményeként jól beszéltek magyarul, eltérően az egy tömbben élő, főleg déli szászoktól. Kitartóan ragaszkodtak viszont nyelvük templomi gyülekezeti használatához, jóllehet e téren sok feszültséget okozott a különböző felekezetek jelenléte a városban. 1580-ban pedig, amikor egy ünnepélyes jellegű, a megörökítés céljából a Hídkapu hídjának megépítésére 23 JakabOkl I. 150—151. - Ub. III. 477—478. 24 KvLt I. Privilegia 471. sz. (régi jelzet: Fasc. V. 5. sz.) 25 KvLt Diversa m. a 67. laptól 1595-ig. 26 A szász rend részéről választott ifj. Heltai Gáspár magyar nyelvére vonatkozóan 1. Szabó T. Attila: Ifj. Heltai Gáspár élete és helyesírása ismeretéhez. = Uő.: Nyelv és irodalom. Válogatott tanulmányok, cikkek. V. B 1981. 314-337. 27 Takáts Sándor: A magyar és török íródeákok. = Uő.: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI—XVII. századból. Bp. 1961. 146—194, különösképpen pedig 167-171, 178, 180. 28 L. például a Documente privitoare la istoria románilor Eudoxiu Hurmuzaki által szerkesztett oklevéltársorozat megfelelő köteteit.
