Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.
A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete 201 ,,drága es Nemes Príuilegiumokat, zabadsagokat wgiekeztenek Az Reghi Bódog Emlekezetheo Jámbor Zentkiralioktol ez hazának Nierny es zerzeny...", a két tanácsból: a százférfiak felső tanácsnak nevezett testületéből és a városi, másképpen alsó tanácsból nyolc-nyolc polgárt bíz meg, hogy döntsenek arról, milyen, a város javát szolgáló további jogbiztosításokat kérjenek ,,ed felsegeteol Lengiel kiraltol", azaz Báthory Istvántól. 18 A város szerzettjogainak újbóli megerősíttetése, a kor és a közösségi fejlődés igényeinek megfelelő kiegészíttetése, gyarapíttatása iránti igény szorosan összefüggött a meglévő jogbiztosító oklevelek pontos nyilvántartásával és alapos ismeretével. Ennek jegyében kezdhette meg Diósy Gergely 1582 táján a város „leveleinek" számbavételét és nyilvántartásuk összeállítását. Tíz évig tartott, amíg az 1458-as „unió tartása szerint" a szász Lorenz Hoss, illetve — valószínűleg egymást követően — a magyar Eottweos másképpen Aurifaber Ferenc és Bonciday Gergely esküdtpolgárok közreműködésével a nótárius elkészítette indexét. (Az esküdtpolgárok jelenlétét az tette szükségessé — segítségüktől eltekintve —, hogy az 1488-as levéltári rendtartás szellemében a város féltve őrzött kiváltságleveleivel senki sem járhatott hites személyek jelenléte nélkül.) 19 Munkamódszeréről és az index használati módjáról latin és magyar ajánlásában, illetve csak magyarul írott használati utasításában ő maga tájékoztatja az 1592-ben elkészült Index privilegiorum használóját. A több mint háromszáz oklevelet Diósy 172 tétel alatt vette nyilvántartásba és miután minden egyes oklevelet indexebeli tartalmi kivonata tételszámának megfelelő jelzettel: „öreg cotával" látott el, öt ládácskába (ladula) csoportosította ezeket. Többnyire egy tételszámnak megfelelő jelzettel csak egy oklevelet vett nyilvántartásba, ez esetben az oklevél hátára írt nagy méretű jelzet: „öreg cota" megfelel a nyilvántartásba vett egyetlen oklevél tartalmi kivonata tételszámának. 20 Viszont számos esetben több azonos vagy hasonló tárgyú oklevelet látott el azonos számjelű jelzettel és egyetlen tartalmi kivonat alá csoportosította őket. Például a 41. tételszám alatt az idegen borok behozatali tilalmára vonatkozó több oklevelet vont össze, 21 sőt a 128. tétel tartalmi kivonatának megfelelően a többnyire a város vámmentességére vonatkozó (a XVIII. században a telonium címszónak megfelelő T-vel jelzett) 41 oklevelet látott el azonos , ,öreg cotával". Diósy Gergely „indexe" nem felel meg a ma index néven ismert levéltári segédletek rendszerének (például tárgyi, időrendi, betűrendi stb. vonatkozásban). 22 Mindazonáltal Diósy indexe korának és levéltári anyagának megfelelő levéltári segédlet. Az oklevelek tartalmáról tájékoztató régebbi eljárások, például az azok hátlapjára írott jegyzetekkel, tartalmi kivonatokkal szemben, ez a munka is a tájékoztatást szolgálja, de egy fejlettebb fokon — akárcsak Pomarius, illetve Seraphin segédletei —, mert a tájékoztatást úgy teszi lehetővé, hogy ahhoz nem szükséges a szigorúan őrzött és nehezen hozzáférhető oklevelek kézbevétele, átforgatása. A XVI. századi leltárak és az index bevezetésével ez utóbbiakat is, a mai indexrendszerek szerint, már jelzetük alapján keresték ki. Ez annál is inkább szükségessé vált, mert a XVI. század végén a tanács (magisztrátus) vagy a százférfiak (centumvirek) tanácsának tagjai az oklevelek pontosabb, bővebb tartalmáról már nem tájékozódhat'8 TanJk 1/4 (régi jelzet: V/4). l-l v . 19 Index privilegiorum 271 (II) és 272 (I), ajánlás. — Kiss 1957 418—419, 421-422. - Kiss 1957 418-419, 421-422. — Kiss 1994 12, 14. 20 így járt el például a 3, 4, 5, 6, 7. tételszámú oklevelek esetében. 21 A XVIII. századi újabb rendezéskor és lajstromozáskor a vinum címszónak megfelelő V betűvel jelzett tárgyi csoportból a V 10., 11., 12., 14., és 18. számú okleveleket vette nyilvántartásba a 41. tételszám alatt. Az öt oklevél közül négy a város „törvényeit" idegen bor behozatala miatt megszegő, fej- és jószágvesztésre ítélt Szabó Ambrus ügyére vonatkozik. L. JakabOkl I. 291—300, 323. 22 Vö. Ember, i. m. 198. (14-120).
