Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.

200 Kiss András mon belül valósul meg. Ennek megfelelően Kolozsvár esetében is kialakult a két közösséghez való — nem ellentmondó, hanem egymást kiegészítő — viszony valósága. A kolozsvári polgárnak a város a „hazája", a „respublica", ami azonban nem zárja ki az állami kerethez, a tágabb értelmű hazához és megtestesítőjéhez, a hazán belül minden jog forrásához: a fejedelemhez köteles hűségét és — a jogok mellett — kötelezettségét. Ezt a XVI. század nyolcvanas éveinek elején, a kiváltságlevelek leltározásának megkezdésekor a kolozsváriak így fejezik ki abban az esküszövegben, amit a város jegyzője köteles letenni: „mindeneknekfelette Jgiekezem az en tehetsegem zerent ez orzag feiedelmenek, az vthan az varosnak mint hazamnak hwseggel akarok zolgalnia..."

11

. Diósy Gergely, az új nótárius pedig a város kiváltságleveleinek ismeretét olyan kötelességnek tekinti, amely ,,minden hazaia zeretheó io gondwisseleö es a' keossegh otalmara bewalaztatot Attiakhoz illik..."

n A városi közösség a XVI. század utolsó negyedében, élve önkormányzatából fakadó közösségi jogszabályalkotó szabadságával; igyekezett belső igazgatása jogszerűségét és szilárdságát újabb, korszerű saját „törvényeivel" biztosítani. Megalkotja és Báthory Kristóffal 1577-ben megerősítteti új helyhatósági szabályait,

13 a polgári biztonság és jólét igényeinek megfelelően pedig megkezdi örökösödési szabályzata kidolgozását is.

14 A városi polgári státus pontos meghatározása — az ezzel járó jogokkal és kötelezettségekkel —, valamint a polgári jogokat nyert személyek szigorúbb nyilvántartása érdekében a százférfiak tanácsa kiegészíti a polgárrá fogadás régebbi követelményeit és szabályozza a városkönyvbe történő bejegyzést. Ennek végrehajtása érdekében elrendeli egy „protocollum" bevezetését.

15 Ugyancsak 1582-ben a százférfiak gyűlése megújíttatja a városi tisztségviselőktől bevett eskü szövegét

16 és többször foglalkozik a szász Lucas Traussner lemondása következtében megürült jegyzői tisztség betöltésével. Végül is az év májusában, a leköszönt Traussner ajánlására, Diósy Gergelyre bízza a nótáriusi teendőket.

17 Ez utóbbi nevéhez fűződik a város okleveleinek rendezése és számbavétele, az általa indexnek nevezett kolozsvári első magyar nyelvű levéltári segédlet elkészítése. Diósy Gergely jegyzőségének első évében a városi közösség figyelme az addigi gondos megőrzésen túlmenően fordul a kiváltságlevelek mint a jogok és fejlődés biztosítékai felé. 1582. december l-jén a százférfiak tanácsa az elődök: „régi atyáik" példájára, akik 11 KvLt — Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: TanJk) 1/3 (régi jelzet: V/3). 264

v

. — Vö.: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. IV. B 1984. 1247. 2. 12 Index privilegiorum 271 (II) és 272 (I), ajánlás. 13 JakabOkl II—

III. 108-119, 120-123. 14 Uo. 184—198. Az örökösödési szabályzat 1603-ban lépett életbe és alapján készültek az osztálylevelek, a kolozsvári polgárság vagyoni helyzetének, egymás közötti kapcsolatainak felbecsülhetetlen forrásai. A szabályzat megalkotásáig a XVI. század végétől 1603-ig a hagyatékokról leltárakat készítettek, amelyek hasonlóképpen értékes forrásai a városi polgárság jólétének, igényeinek. L. Jakó Zsigmond: Otthon és művészete a XVI—XVII. századi Kolozsváron (Szempontok reneszánszkori művelődésünk kutatásához). = KLEkv 361—393. — K. Kiss Gyöngy: Könyvek a kolozsvári polgárok XVI—XVII. századi hagyatékában. = Művelődés, XXXVI/1983. 7. sz. 36—39. — Vö. Erdélyi könyvesházak. II. Szeged, 1991. 16—27. — Kovács Kiss Gyöngy: Polgári viselet és ékszerek a 17. századi Kolozsváron. = Korunk V/1994. 7. sz. 113—118. is TanJk 1/3 (régi jelzet: V/3), 250—250

v

. — Jakab Elek: Kolozsvár története II. BP. 1888. 236—237, 290—302. — Kiss

1985 142—143. A szabályozás végleges szövegét 1587-ben vezették be a városkönyvbe és ugyanaz év február 27-től jegyezték be ugyanoda a város iránti hűségesküt tett polgárok adatait. 16 TanJk 1/3 (régi jelzet: V/3) 263—264. — A régebbi, 1571-beli esküszövegeket közli: JakabOkl II—HL 198-199. 17 Az eredetileg városkönyvnek szánt, később törvénykezési jegyzőkönyvként is használt protocollum bőrkötésének belső lapjára ragasztott íven az 1518-tól egymást követő jegyzők felsorolásában az eseményt az új jegyző: Diósy Gergely így örökítette meg: „Lucas Traussnerus nótárius huius civitatis dignissimus sexennio civitati huic in officio notariatus utiliter et summa dexteritate operám navavit, qui certis et rationabilibus caussis per se honeste officium resignavit et me Gregorium Diosy anno 1582 mense Maio sincere commendavit huic senatui." KvLt. — Törvénykezési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: TJk), M71 (régi jelzet: 1/1).