Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.
A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete 199 nyozott kiváltságlevelek tartalmát, ezért szükségesnek tartja leltára időnkénti átolvasását. Ez azért figyelemre méltó, mert ez a szemlélet megjelenik Diósy Gergely kolozsvári indexében is. 6 Az említett két szász város levéltári leltárának elkészítését 1562-ben egy harmadiké: Beszterce város kiváltságainak használatukat megkönnyítő leltározása követte. Georg Seraphin, a város jegyzője ezért a munkájáért a várostól 1562. október 25-én 12 forint fizetséget kapott. 7 Seraphin leltára minőségi fejlődést jelez Pomarius hasonló két munkájához viszonyítva. Egyrészt az ugyancsak betűkkel jelzett rekeszekbe Seraphinnek sikerült az oklevelek tárgyi csoportosítását megvalósítania. Másrészt az egy-egy csoportban időrendben felsorolt regesztái jóval bővebbek mint a Pomarius-leltáraké, az oklevelek többségénél pedig feltüntette azok keltét és külső ismérveiket. Ami azonban szintén haladást jelez, és számunkra a Diósy-leltár szempontjából ugyancsak figyelemre méltó az, hogy Seraphin a városi igazgatás belső iratainak viszonylatában megtörte a latin nyelvű hivatalos írásbeliség egyeduralmát, és leltárában helyet kapott a nemzeti nyelv használata is. Ennek megfelelően az kétnyelvű: latin és német szövegű. 8 Ebben feltételezhető a lutheri reformáció nyelvhasználatának hatása is, de jelzi azt a fejlődési irányt is, amely mind a városi, mind a vármegyei önkormányzatok, majd a vajdai fejedelmi kancellária kiadványaiban is érvényesült. Kolozsvár város „leveleinek" a kornak megfelelő rendezésére és leltározására a XVI. század utolsó negyedében kerül sor, amikor a fejlődés során a város újabb belső jogszabályokkal szilárdította meg önkormányzata működését és a városi polgári öntudat egyre erőteljesebben nyilvánult meg. Az 1458-ban Kolozsvár szász és magyar nemzetségéhez (natio) tartozó polgárainak városuk közös igazgatását szabályozó, unió néven ismert és nyilvántartott 9 közmegállapodása 10 évszázadokra példamutatóan biztosította — természetesen a rendi társadalom keretein belül — a városi önkormányzat további fejlődését. Ennek folyamán kialakul a városi önkormányzatnak az az alapvető — más önkormányzatokra is jellemző — elve, amelynek értelmében a közösség önkormányzatában történő részvételt az szabta meg, hogy a jogosult személy a közösség által meghatározott feltételeknek megfelelt és annak befogadott, elismert tagja lett. Kolozsvár esetében ezt a státust a kolozsvári polgári minőség biztosította, az, hogy a városi közösség az illető személyt „kolozsvári örökséggel" — ingatlannal — rendelkező, következésképpen a közterheket viselő városi polgárnak fogadta be és ismerte el, aki polgári jogain és kötelezettségein kívül más kiváltságokra nem hivatkozhatott és azokkal nem élhetett. Mint minden önkormányzat esetében, a közösségen belüli független igazgatás egy, a nemzetközi közösség által elismert keret: az álla6 Nussbácher, Gernot: Din activitatea arhivisticá a lui Christian Pomarius. = Revista Arhivelor Vm/1965. 2. sz. 171—174, 176—178. — Uő.: Contribufii la istoria arhivei Brasovului in secolele XV—XVIIH. = Cvmidava IV/1970. 560—562. — Kiss, Andrei: Vechile inventare. Registrele auxiliare de arhivá si cele de registraturá. — Revista Arhivelor XL/1978. 1. sz. 71. 7 Nussbácher, Gernot: Contribufii la istoricul arhivei Bistrifei in secolele XVI—XX. = Revista Arhivelor XXXII/1970. 1. sz. 7. 8 Uo. 8. 9 KvLt — Index prívilegiorum civitatis huius Coloswar 1582 271 (II) és 272 (I). 56. tétel. A továbbiakban: Index privilegiorum 271 (II) és 272 (I). A tételszámok és a tartalmi kivonatok a két indexben azonosak, következésképpen a szövegben említett tételszámok a Függelékben követhetők. Tekintettel arra, hogy a Függelékben kizárólag a Diósy Gergely által saját kezűleg írott, a tanácsnak szánt index szövegét közöljük, a számvevők számára készült másodpéldány néhol eltérő változataira, vagy egyéb, az eredeti példány szövegében nem közölt adatra történő utaláskor a forrásként idézett index megfelelő példányának jelzetét tüntetjük fel a jegyzetben. Az eredeti példány jelzete: Index privilegiorum 271 (II), a másodpéldányé pedig Index privilegiorum 272 (I). 10 Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. Buda, 1870. 192—193. — Uő.: Oklevéltár Kolozsvár története második és harmadik kötetéhez. Bp. 1888. 82—83. (A továbbiakban: JakabOkl I., illetve II— III.). — Zimmermann, Franz—Werner, Kari—Müller, Georg—Gündisch, Gustav—Gündisch, Herta—Gündisch, Konrád G—Nussbácher, Gernot: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I—VII. Hermannstadt - B, 1892—1991. (A továbbiakban: Ub.) VI. 2—3.
