Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.
198 Kiss András egy-egy oklevelüket annak tárgyát/tartalmát meghatározó jegyzettel látták el, 1488-tól pedig — a budai artikulusok átvételével — többek között a pecsétek, könyvek, levelek és írások megőrzéséről és kezeléséről külön levéltári rendtartás gondoskodott. 4 A féltve őrzött kiváltságlevelek mellett már a XIV. század második felétől Kolozsvár írásbeliségében megjelentek a belső iratok is. Ezek soraiba tartoznak a polgárok érdekeit szolgáló bejegyzéseket tartalmazó városi könyvek (1380-ból maradt fenn egy töredék), az ugyancsak a városi polgárok érdekeit szolgáló törvénykezési jegyzőkönyvek (1516-tól), a városi tanácsi jegyzőkönyvek (1557-től), a városi számadáskönyvek (1550-től) folyamatos kötetei, valamint egyéb belső iratok is. 5 Az említett belső iratok egyre nagyobb számú megjelenése jelzi ugyan az iratkorszak irányában bekövetkezett fejlődést, de az uralkodó szemlélet szerint aj ogbiztosító oklevelek (kiváltságlevelek) értéke és megbecsülése nem csökken az egész rendi társadalmi rendszer fennállásáig. 1848-ban ezeknek jórészt megszűnt ugyan jogbiztosító értékük, de a humanistáktól elindított és a XVIII. században általánossá vált szemlélet, amely a történetírásban forrásértékük miatt értékelte ezeket az eredetileg jogbiztosító rendeltetésű iratfajtákat, biztosította ezúttal más rendeltetésű megbecsülésüket és megőrzésüket. Az irat- vagy aktakorszak beköszöntése csupán a felgyűlő iratanyag mennyiségében hozott változást, az előző korszak értékítélete azonban — amint említettük — változatlan maradt. így, amikor a felgyülemlő iratanyag már a XVI. század folyamán szükségessé tette az első levéltári jellegű rendszerezéseket és nyilvántartásokat, ezeket a műveleteket elsőként a legértékesebbeknek számító kiváltságlevelekkel kezdték. Ez történt az erdélyi városi levéltárak esetében is. Szeben és Brassó városában a város „leveleinek" rendezését a kor szokásainak megfelelően úgy oldották meg, hogy azokat rekeszekre osztott szekrényekben helyezték el, minden egyes rekeszt pedig egy betűvel láttak el. Egy-egy oklevélnek, illetve egy-egy oklevélcsoportnak állandó őrzőhelye egy-egy ilyen betűvel jelzett rekeszben volt. Az ily módon megoldott „rendszerezés" szolgáltatta a következőkben a leltározás alapjait is. A két város esetében az oklevelek leltárát a besztercei születésű Christian Pomarius (Baumgarten) készítette, előbb szebeni (1546—1547), azt követően pedig brassói jegyzősködése (1552—1553) idején. (Brassóban az oklevelek őrzésére szolgáló szekrényeket is feltehetően Pomarius kezdeményezésére rendelte meg a város.) A Szebenben 1546-ban készült leltár címe Regestum literarum in cellás ordinatarum 1546; a Brassóban 1562-ben készültnek Pomarius a Literarum civitatis Coronensis digestio címet adta. Szebenben 309, Brassóban 312 tételben közli a leltározott oklevelek latin nyelvű rövid tartalmát, annak jelzésével, hogy egy-egy tételben kivonatolt oklevél (néhány esetben több oklevél) milyen betűvel jelzett rekeszben van elhelyezve. Egy-egy betű alatt (rekeszben) Pomarius többnyire azonos, illetve hasonló tárgyuk, olykor kibocsátóik szerint csoportosította az okleveleket és jórészt oklevéltani leírásuk egy-egy elemét is jelzi (például az iratfajtát, azt hogy hártyaoklevélről van szó, az oklevél nyelvét, a pecsétek meghatározását stb.). A szebeninél később készült brassói leltárban Pomarius az oklevelek zöménél közli a kibocsátó nevét és az oklevél keltét is. Ugyancsak a brassói leltár előszavában Pomarius megjelöli munkája egyik célját is: segítségével az okleveleket könnyebben lehet megtalálni a betűvel jelzett őrzőhelyen (rekeszben). De munkája kiemelt célját elsősorban abban látja, hogy segítségével a városi tanács tagjai emlékezetükbe véshetik a városnak adomá4 Kiss András: Kolozsvár levéltára rendjének fejlődése a XIV. századtól a XVIII, század végéig. = Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára (rövidítve: KLEkv). Kolozsvár—Bukarest, 1957. 417—419. A továbbiakban: Kiss 1957 . — [Uő]: Primária municipiului cluj-Napoca. = Indrumátor in Arhivele Statului judepil Cluj. II. B 1985. 71—72. A továbbiakban: Kiss 1985 . — Uő.: Források és értelmezések. B 1994. 10-12. A továbbiakban: Kiss 1994 . 5 Kiss 1957 . 419-420. - Kiss 1985 . 125-126, 128-134. - Kiss 1994 . 12—13.
