Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete : Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója / 197–219. o.

FORRÁSKÖZLÉS KISS ANDRÁS A KOLOZSVÁRI VÁROSI LEVÉLTÁR ELSŐ LEVÉLTÁRI SEGÉDLETE (Diósy Gergely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója) FIRST ARCHIVAL AID OF THE MUNICIPAL ARCHIVES OF KOLOZSVÁR, (1592): The first known attempt to arrange and make a description of the "letters" (charters) of city Kolozsvár (today: Cluj /Rumania/) was made in the last quarter of the XVIth century, when in consequence of the socio-economic development the city became able to strengthen the function of its self-government by internal statutory provisions and the civic consciousness was also strengthened. The arrangement and description of the city's charters was first made by Gergely Diósy. He compiled the first Hungarian archival aid—called by himself "Index'—between 1582 and 1592. The Index includes 300 charters as filed into 172 entries. The literally published "Index" represents one of the most valuable source material of the Transsylvanián archival history and Hungarian archival terminology. A középkori írásbeliség már keletkezésüktől fogva gyakorlati szempontból legértékesebb termékei a jogokat teremtő, biztosító kiváltságlevelek voltak. A szakirodalomban közismert tény, hogy éppen jogbiztosító erejüknek tulajdoníthatóan jogosítottjaik ezeket kezdetben nagy értékű ingóságaikkal, kincseikkel együtt a legbiztonságosabbnak vélt helyeken: kincstárukban vagy templomban őrizték. Az ilyen javakat, javadalmakat és a másoktól megkülönböztető jogokat biztosító oklevelek élvezőinek kialakuló levéltárát (akár személyek, családok, akár egyházi vagy világi testületek, illetve közösségek esetében) az úgynevezett oklevélkorszakban, az európai írásbeliség újraéledése után hosszú ideig e jogbiztosító kiváltságlevelek kizárólagossága vagy legalábbis többsége, megkülönböztetett megbecsülése jellemezte. ' A kolozsvári városi közösség levéltárának kialakulása és fejlődése általában azonos volt az említett jogosítottak, különösképpen más — elsősorban az erdélyi — városok levéltáraiéval.

2 A XIII. századi tatárdúlásokat követően a kolozsváriak is első kiváltságleveleik megszerzése óta koruk szokásának és szemléletének megfelelően a városi tárházban őrizték jogbiztosító okleveleiket,

3 hiszen a kor jogi szemléletének megfelelően az ő esetükben is ezek a jogok/kiváltságok/szabadságok egyedüli forrásaitól: a magyar királyoktól szerzett kiváltságlevelek biztosították és bizonyították megkülönböztető jogaikat, ezáltal megalapozva fejlődésüket. További érvényesítésük érdekében megmaradásukról, áthagyományozásukról ugyancsak a kor szokásainak megfelelően nemcsak biztonságos helyen történő őrzésükkel, hanem hiteles transsumptumok, illetve a kibocsátó, annak utódai vagy meghatalmazottjai okleveles megerősítései útján gondoskodtak. Felhasználásuk érdekében történő visszakeresésük, azonosításuk megkönnyítésére már a XIV. század harmadik felétől 1 Brandt, A. von: Werkzeug des Historikers. Einführung in die historischen Hilfwissenschaften. Stuttgart, 1958. 97—98. — Meisner, Heinrich Otto: Archivalienkunde vom 15 Jahrhundert bis 1918. Göttingen, 1969. 124. — Vö. Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Bp. 1982. 45. (2. 142, 2. 143). 2 Vö. Fekete Nagy Antal: A levéltárak kialakulása. = Levéltári Közlemények. XIV/1936. 23—36. — Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban. = Levéltári Közlemények. XVDI—XIX/1940—1941. 380—440. — Jakó Zsigmond, Radu Manolescu: A latin írás története. Bp. 1987. 133—134. 3 Kolozsvár város levéltára a kolozsvári Állami Levéltárban (a továbbiakban: KvLt) — Számadáskönyvek 6/XVII a. 123. (a továbbiakban: KvSzám).