Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Varga János: Szavakba kövült történelem / 183–196. o.

186 Varga János nemes, és így az Ajtósy nemesi családnak sem lehetett ivadéka, egyértelműen ősei általa ismert legrégibb lakóhelyének: Ajtós községnek az emlékét kívánta megőrizni és megörökíteni akkor, amikor először csak magánhasználatú, később hivatalossá lett címere főmotívumául a kétszárnyas nyitott ajtót választotta. E választásban feltehetően közrejátszott az a körülmény, hogy saját szülőhelyének: Gyulának nincs semmi hétköznapi, olyan tárgyat jelölő értelme, amely tárgy címermotívumként is felhasználható lenne. Mindebből az is következik, hogy a Dürer név nem lehet az Ajtós — hangsúlyozzuk: soha nem is volt — magyar nemesi családnév német fordítása. Ez azonban önmagában még nem zárja ki, hogy — a címerhez hasonlóan — összefüggés legyen a felvett Dürer családnévnek és apja szülőfalujának: Ajtós községnek a neve között. Két tényező azonban kételyeket ébreszt e feltételezéssel szemben. Maga Dürer nem Ajtóson, hanem fiának feljegyzéseiből következően Gyulán született! Miért választotta volna hát e fiú családnévnek — németre fordítva — Ajtós község nevét? Hiszen a középkori névcseréknél rendszerint a nevet változtató személy születési helyének vagy korábbi lakhelyének a neve szokott kiindulásul szolgálni. Elméletileg persze elképzelhető, hogy Dürer apját szülőfalujában is Ajtósnak hívták, függetlenül attól, hogy az Ajtósy nemes család birtokán látta meg a napvilágot, vagy pedig Antal nagyapa — a középkorban éppen nem szokatlan módon — Gyulára költözésekor vette fel a hely szerinti származást jelölő — ezúttal már Ajtósi — nevet. Ennek viszont ellene mond az a körülmény, hogy az egykorú nemesek féltékenyen ügyeltek saját családnevükre, mert a névnek akkor sokkal súlyosabb jogi és gazdasági követekezményű megkülönböztető funkciója volt, mint napjainkban. Ezért általában nem is tűrték el, hogy saját jobbágyaik velük azonos nevet viseljenek; ha pedig tovaköltöző jobbágyaik kísérelték meg annak bitorlását, hatósági úton tiltakoztak ellene. Továbbá: a Haan után általánosan elfogadott felfogás szerint Ajtósból lett fordítás révén a később Dürerré módosuló Turer. Csakhogy a német nyelv a Türer szót főnévként, foglalkozást jelölő értelemben, amely a Schloss-Schlosser, Schrein-Schreiner mintára képzett szavak analógiája lehetne, egyáltalán nem ismeri. (Az ajtókészítés különben sem vált soha külön iparággá, az ajtókészítőre a német nyelv legfeljebb a Türmacher kifejezést alkalmazza.) Melléknévi, tehát milyenséget kifejező jelentésben viszont a magyar ajtós szót csak körülírt formában (mit einer Tür, mit Türen) tudja visszaadni. Több mint jogos tehát a kétely, hogy a Türer a magyar Ajtós megfelelője-e, vagyis tényleg az Ajtós szót fordította-e Dürer német nyelvre. A kétkedés annál inkább indokolt, mert a Turer keletkezésére a fentebbinél kevésbé kikezdhető magyarázat is található. Mégpedig olyan, amely egyáltalán nem veti el azt a gondolatot, hogy Dürer a saját családi nevét fordította le németre! Csak éppen nem Ajtós volt e családi név, hanem valami más. De hát micsoda? Érintettük már, hogy a lakhelyet változtató nemtelen rendűek ott, ahol újonnan megtelepedtek, gyakorta olyan neveket vettek fel, vagy ragasztott rájuk az új közösség, amely elhagyott, korábbi lakhelyükre utalt, és amelyet azután vagy lemenőik is örököltek, vagy tovaköltözés esetén legutóbbi lakhelyükre utaló újabb névvel cseréltek fel. Nos, Ajtóstól, illetőleg Gyulától korántsem országnyi távolságra a XV. században is létezett egy nem jelentéktelen mezőváros, a mai Mezőtúr, amelyet Tur, illetőleg Thur alakban emlegetnek az egykorú források.

15 Ugyanezen korban a nem-nemesek szabad költözési joggal rendelkeztek, a mezővárosok lakói pedig még a közönséges jobbágyoknál is könnyebb feltételek közt élhettek e joggal. Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy Dürer ősei, akik a feljegyzések szerint „lovak és ökrök után" éltek, egykor Túrról szakadtak Ajtósra, és itt előző lakhelyükről a Túri nevet kapták. Ennek változtatására nem is volt a to15 Vö. Csánki: i. m. 666.