Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Varga János: Szavakba kövült történelem / 183–196. o.

Szavakba kövült történelem 187 vábbiakban szükségük, mert a szabad költözés e korszakában nem kellett tartaniuk attól, hogy rájuk talál és, mint illegálisan eltávozókat, esetleg eredeti lakhelyükre viteti vissza őket a korábbi földesúr. Egyébként a később keletkezett dézsmaösszeírásokban — egyidejűek, sajnos, nem maradtak ránk — a Tiszántúl számos településén bukkan elő a Túri családnév, amely vitathatatlanul valamikori túri eredetet jelez. Nos, ez a Túri családnév minden további nélkül átültethető németre, úgy, hogy közben a nyelvtani szabályokon sem esik csorba. Hiszen a német nyelv a földrajzi — és általában helyet jelölő — nevek tekintélyes részéből -er képzővel alkotja hovatartozást jelentő szavait (Budapester, Wiener, Hamburger stb.). Ha viszont az alapszó utolsó magánhangzója mély, akkor az esetek jelentős hányadában a képzéskor e magánhangzó umlautot kap (pl. BurgBürger). Ily módon a Túri — a Túrra való vagy a Túrról eredő jelentésben — németre fordítva a Türer alakot nyeri! Ez még nem minden! Haan feltételezése szerint az eredeti Turer-t a német környezet formálta át Dürerré. Lehet. De az sem kizárt, hogy német földön Dürer kezdettől a Dbetűs változatot használta. Mert használhatta anélkül, hogy ezzel családnevének eredeti jelentése torzulást szenvedett volna. A német térképészektől származó XVI. századi térképeken ugyanis Tur neve gyakorta Dur alakban szerepel. Ez arra vall, hogy Tur-nak vagy Dur volt a német neve, vagy pedig — és ez a valószínűbb — a németajkúak Dur-mk ejtették Tur nevét. A német földön megtelepedő gyulai ötvösnek tehát nem kellett egyebet tennie, mint családnevének pontos lefordításakor alkalmazkodnia a Tur németes kiejtéséhez, és így a Túriból a Dur alapszó nyomán egyszeriben Dürer lett. Az előbbi szófejtés helyességének, a mondottakat tekintetbe véve, nagyobb a valószínűsége, mint azon felfogásénak, amely a Dürer nevet a magyar Ajtós átfordításának tekinti. Emellett szól az a körülmény is, hogy maga Dürer, aki apja elbeszélése és irományai alapján Ajtós-hsai jelölte meg nagyapja szülőhelyét, címerébe pedig kétszárnyú nyitott ajtót választott főmotívumul, még csak célzást sem tett a fentieknek és családnevének esetleges összefüggésére, az Eytas és a Dürer jelentésének az utókor által feltételezett azonosságára. Bizonyára azért nem, mert nem talált — nem is találhatott — az Ajtós és a Türer-Dürer szavak között semmi jelentésbeli kapcsolatot. Ha ilyen fennállott volna, akkor erre Dürer aligha mulasztotta volna el felhívni fiának figyelmét. II. Hódít és hódol A hódít szónak mai nyelvünkben több, tartalmi szempontból azonban valójában kettőre redukálható jelentése van. Hódít az, aki erőszakosan saját hatalma alá kényszerít valakit vagy valamely területet, illetőleg annak lakosságát, vagy pedig a fentieket más módon és eszközökkel keríti hatalmába, hajtja befolyása vagy rendelkezése alá. De hódít az is, aki megjelenésével, viselkedésével, magatartásával, egyéniségével vonzalmat ébreszt másokban maga iránt, meghatározott tulajdonságai vagy tevékenysége által barátokat, híveket követőket szerez magának. A hódol jelentése ugyancsak kettős tartalmú. Hiszen hódol egyrészt az, aki valakinek vagy valaminek aláveti magát, elismeri valakinek vagy valaminek — legyen az személy, hatalom, szokás vagy szenvedély — olyan felsőbbségét, hatalmát vagy befolyását önmaga felett, amelyet különben sem tudna kivédeni, vagy amely alól nincs ereje — esetleg nem is akar — szabadulni. Másrészt az hódol, aki másvalakit vagy valamit tisztelettel vesz körül, elismeréssel övez, tiszteletének, rajongásának és elismerésének magatartásával, szavaival vagy írásban, valamint tetteivel és eljárásával adja tanújelét, azaz egyszeri aktus esetén: tiszteleg.