Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Varga János: Szavakba kövült történelem / 183–196. o.
184 Varga János Tetszetős, ám közelebbről nézve korántsem teljesen meggyőző ez a magyarázat. Azon a tényen alapul, hogy festményein és metszetein Dürer gyakorta ábrázolta címerként a kétfelé nyitott ajtót, sőt pecsétjén is e címert használta. Mindebből azok egy része, akik Dürerrel e vonatkozásban foglalkoztak, két következtetést vont le. Először is azt, hogy Dürer az Ajtós nevű magyar nemesi család leszármazottja volt; másodszor pedig azt, hogy Dürer e nemesi család címerének szinte folyamatos alkalmazásával kívánta hangsúlyozni nemesi eredetét. Ezek szerint Dürer nemesi származásának egyik, annak pedig, hogy az Ajtósfamília ivadéka volt, a fenti címer használata az egyetlen, ám döntő bizonyítéka. Csakhogy e gondolatmenetben komoly buktatók találhatók. Mindenekelőtt Ajtós nevű nemesi család valójában nem is létezett Magyarországon, mert csupán Ajtósi (de Aytos, de Ajtós) családról tudnak az egykorú dokumentumok. Azután ez az Ajtósi család, amely Ajtós helységnek annak idején legalábbis részleges birtokosa volt, a XVI. század második felében kihalt, így hát családi címeréről az égvilágon semmi hiteles ismeretünk nincs! Igaz, a családot Ajtós néven veszi számba a Wappenbuch des Adels von Ungarn című alapmű, 7 ámde annak szerzői e vonatkozásban Haan Lajosra hivatkoznak. Haan az Ajtós család létezését valóban készpénznek veszi, bizonyításképpen azonban mindössze egy másik munkáját idézi, imígyen: „Ugyanazon munkámban közlök Ajtósra vonatkozó 3 okmányt is. Ezen okmányok szerint a mostani Ajtós, a XVI. században falu volt s Ajtósi Ajtós Ferencz és Miklós birtokos nemesek bírták." 8 Megszületett tehát Haannál SLZ Ajtós családnév, és a továbbiakban már magától értetődő természetességgel beszél az Ajtós famíliáról. Nézzük meg azonban azt a három okmányt is, amelyre Haan utal. Az 1418-ban keletkezett oklevél Ladislaus de Ajtós-ról beszél, az 1517-ből származónak Nicolaus et Franciscus de Aytós a főszereplői, az 1518-ban kiállított szerint pedig Emericus de eadem Aythos leszármazottjának birtokait zálogosítják el. 9 A bizonyítékként felhozott oklevelekben az ajtósi Ajtós név tehát egyáltalán nem fordul elő, hanem csak a de Ajtós, amely magyarra fordítva Ajtósi vagy Ajtósy. Fenti műve után 8 évvel Haan az állítólagos Ajtós családról újabb iratokat publikált. 10 A hét dokumentum közül kettő a fentebb már említett 1517-i, illetőleg 1518-i oklevéllel azonos; a többiekben a szóban forgó család, annak tagjai, illetőleg oldalági rokonai — követve az időrendet — az alábbi formákban szerepelnek: 1456: Adviga vocate consortis Cristiani de Aytos; 1515: Franciscus Thewrek de Aytos; 1525: debonis nobilium de Ajtós; 1532: nobilis Condam Nicolai Bradach de Ajtós; 1564: nobilis Emerici Ajthosy de Eadem Ajthos. Ezek szerint valamennyi dokumentum Ajtósi (Ajtósy), illetőleg ajtósi Ajtósi személyről vagy családról ad hírt, Ajtós családról viszont egyik sem tudósít. Elgondolkodtató az is, hogy Karácsonyi, aki pedig felhasználta Haan adatait és az ő következtetéseire is támaszkodott, azzal, hogy kizárólag Ajtósyakról, illetőleg Ajtósiakról beszél, hallgatólagosan elhatárolta magát Haan immár állítássá kövült azon feltételezésétől, hogy tulajdonképpen nem Ajtósy, hanem Ajtós családdal van dolgunk! 11 A Wappenbuch szerzői továbbfejlesztették Haan melléfogó megállapítását. Nemcsak hogy Ajtósnak tekintik a kérdéses családot, de még címerét is megadják. Elég különös módszerrel: a Dürer által használt címert teszik meg az állítólagos Ajtósok családi címerévé! Holott éppen a fordítottját kívánják igazolni; nevezetesen azt, hogy Dürer, mint az 1 Géza von Csergheő—Ivan von Nagy: Wappenbuch des Adels von Ungarn. I. Heft. Nürnberg, 1887—1888., 7. 8 Haan: Még egy szó... 646. 9 Vö. sorrendben Haan: Békés vármegye hajdana. II. k. Diplomatarium Bekessiense. Pest, 1870. 46., 129., 133. 10 Lásd: Haan: Dürere Albert családi nevéről ... 36—55. 11 Vö. Karácsonyi: i. m. 9—11.
