Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nyulásziné Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban / 167–181. o.

Útmutató a családtörténeti kutatáshoz 179 megyei összeírások anyagát, melyekről az 1930-as évekig nagy számba jelentek meg — megyei bontásban — nyomtatott névsorok. A „Tudománytár" már említett kiadványa ezek ismertetését is tartalmazza. Családi címerek, pecsétek Az elsősorban családtörténeti, genealógiai iratokat tartalmazó levéltári egységek ismertetésével gyakorlatilag felsoroltuk azokat az irategyütteseket is, amelyek a családi címerekre vonatkozó adatokat őrzik. Újkorra vonatkozó kutatás esetén, ha okleveles adat, hiteles leírás nem található, akkor a különböző levéltári anyagok levelezési sorozatai, bírósági iratok beadványai, valamint különböző hivatalokhoz címzett beadványok jelenthetnek nagy segítséget a XVII. százd végéig, XVIII. század elejéig. A későbbiekben egyre ritkábban fordult elő, hogy a beadó pecsétjével látta el a beadványt, illetve a levelet. Hasonlóképpen számos címeres pecsét található a családi jogbiztosító iratok között, ahol sokszor tanúk egész sora pecsételi meg az iratot. Konkrét esetben a megfelelő pecsétes irat megkeresése rendkívül nehéz és időigényes. Segítséget jelent a keresésben a nagyobb családi levéltárak misszilis jegyzéke, vagy az „Illésy patika" családi pecsétre utaló feljegyzése éppúgy, mint egy-egy megyei levéltár pecsétes iratainak ismertetője. A középkori címerhasználat esetén annyiban könnyebb a kutató helyzete, hogy az oklevelek kiadójuk szerinti nyilvántartása némi támpontot jelent a kutatásban, valamint az oklevelek sorszáma alapján vezetett ún. Törzskönyvbe bejegyzésre kerül az oklevél pecsétjére történő utalás (van-e pecsét, s ha van, milyen típusú). A Magyar Országos Levéltár Pecsétgyűjteménye (V szekció) őriz pecsétlenyomatokat és pecsétnyomókat, esetenként eredetiben, esetenként másolatban. Az 1526 előtti időszakra vonatkozóan ezek zömében uralkodói és jogi személyek pecsétjei, csak kevés magánpecsét akad közte. Az újkori, magánosok által használt címeres pecsétek lenyomatait XIX—XX. századi gyűjtők hagyatékaként kerültek az Országos Levéltár Pecsétgyűjteményébe, ahol korabeli jegyzékek alapján kutathatók az egyes sorozatok. Az egyes gyűjteményekben a pecsétlenyomatok mellett családnevet tüntetnek fel, ami egy adott család címerének kutatásakor sok esetben nem elegendő információ többek között azért nem, mert a lenyomat egy konkrét személy pecsétnyomójáról készült és színjelzés nélküli. A magyar családi címerekről a múlt században több olyan kiadvány látott napvilágot, mely heraldikai rajzban mutatja be azokat. A legtöbb címert tartalmazó ezek közül a már említetet Siebmacher-sorozat, ezt követi az Aldásy, a Kempelen és a Nagy Iván.

37 Az Áldásy-ban szereplő címerek kivételével a többi felsorolt munkában sok olyan címer szerepel, melynek pontossága megkérdőjelezhető. Ez azonban nem a szerzők hibája, a források elégtelensége az ok. Előfordul az is, hogy egy család címerének több variációja ismert. A magyar heraldikában az újkorban nem volt szokás, hogy a családtagok (apa és fia, vagy testvérek) a címerben kialakított változtatással különböztették volna meg egymástól címerüket. A címervariációk kialakulásának általában az volt az oka, hogy az eredeti címeradomány feledésbe merült (vagy nem is volt adományozó oklevél), s pontatlan vésés, pontatlan emlékezet módosított a címeren. A fent felsorolt, fekete-fehér, azaz heraldikai rajzok mellett az anyagi okokból csak 1 kötetet megélt Magyarország Címeres könyve 180 színes táb37 J. Siebmacher's: Grosses und allgemeines Wappenbuch — Der Adél von Ungarn. Nürnberg 1885—1894.: — Der Adél von Kroatien und Slavonien. Nürnberg 1899., — Der Adél von Siebenbürgen. Nürnberg 1898. Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzetségi táblákkal. Pest, 1857—1869 (Vö.: 12. jegyzet), Kempelen Béla: Nemes családok. Bp., 1911—1931. (Vö.: 13. jegyzet), Aldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Címjegyzéke. II. Címereslevelek. Bp., 1904—1942. (Vö.: 15. iegyzefi.