Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nyulásziné Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban / 167–181. o.

180 Nyulásziné Straub Eva Ián mutatja be az A—C kezdőbetűs családok címereit.

38 A Turul mellékleteként a múlt század végén indult meg az eredeti okleveleken szereeplő címerek hasonmásközlése. Ezek a színes táblák képezték az alapját a Magyar Heraldikai Emlékek cimű, 3 füzetben megjelent kiadványnak, mely 80 középkori és 1 újkori címert, illetve azok adományozó okleveleinek szövegét mutatja be.

39 Az Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein,

40 valamint a Királyi Könyvek 1867—1918 című

41 reprezentatív kiadványok a Magyar Országos Levéltár anyagából 100—100 címert mutatnak be hasonmás kiadásban. A korai családtörténeti kutatásban nagy segítséget nyújtanak a pecsétek. Magyarországon a családnév a XIV. században jelent meg, használata azonban csak a XV. században vált általánossá, s az oklevelekben a nemzetségi nevekkel történő megkülönböztetés is csak a XIII. században fordult elő. így ebben az időszakban a kis számban fennmaradt pecsétek is jelentős segítséget nyújtanak. A praeheraldikai pecséteken megjelenő motívumokban a pecséttani kutatások nemzetségi jelképeket azonosítottak. Míg a korai időszakban az azonos nemzetségből származó különböző családok azonos jelképet használtak, a XIII. század második felétől egyre több olyan címeres pecséttel találkozunk, ahol címertörés van. Például az Aba nemzetségből származó családok pólyás címerében a pólyák száma különböző, a Ráthold nemzetségbelieknél a hársfalevelek száma változott, de előfordul színbeli megkülönböztetés és motívumkiegészítés is. Nyáry Albert e korai nemzetségi pecsétekből számos példát mutat be „A heraldika vezérfonala" című művében.

42 Csorna József egyik neves munkája a nemzetségi jelvények alakulásával, a családi címerekben való továbbélésével kapcsolatos kutatási eredményeit foglalja össze.

43 ,,A családi címerek azonossága vagy különbözősége egyike azon biztos érvnek, melyek segítségével a középkori magyarországi családoknak közös vérségét vagy különbözését, néha minden más adatok nemlétében, biztosan meghatározhatjuk." — írta Botka Tivadar.

44 Valóban sok esetben, ha csak keresztnéven szereplő személlyel találkozunk, s címere, vagy praeheraldikai pecsétje ismert, legalább nemzetségi hovatartozása meghatározható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a mohácsi vész és azt követő néhány év alatt az addig jelentős közéleti szerepet játszó családok nagy százaléka kihalt, tagjai elestek a csatatereken. A XVI. század 2. felétől kialakuló új vezető, majd szélesedő nemesi réteg címerében már ritkán fedezhető fel a nemzetségi hovatartozás képi megjelenítése. A XVII. század végéig, a szinte folyamatos török harcok idején keletkezett címerek 90%-a e harcokra utaló motívumokat tartalmaz: török fej kardra szúrva, vitéz esetleg oroszlán kezében, vagy csupán egy kar markolja a levágott fejet. Ezek a címerek családtörténeti szempontból nem sok segítséget nyújtanak, a színjelzés nélküli sematikus pecsétek kevés támpontot jelentenek, annyi azonban kiolvasható belőlük, hogy hadi érdemért, az újkorban kiemelkedett ős kapta. Az újkori címerek kis számban ún. beszélő címerek, ezek közül témánk szempontjából a foglalkozásra utaló motívumot tartalmazó címerek jelentenek fontos információt a címerszerző családfőről (pl. kovács, bányász, szabó vagy éppen kántor vagy festő). A magyar levéltárakban található családtörténeti és heraldikai források legfontosabb részét igyekeztünk ismertetni. A Magyar Országos Levéltár anyagánál megadtuk a levéltári jelzetet is. Ennek nem csak az az oka, hogy a Magyar Országos Levéltár „szekció" rend38 Magyarország Címeres Könyve (Liber armorum Hungáriáé) I. A—C. Szerk.: Alpári Gyula és 7 szerkesztőtársa. Bp., 1913. 144 p., 176 tábla és 4 pótlék[tábla]. 39 Monumenta Hungáriáé Heraldica. Magyar Címeres Emlékek. Közli: Fejérpataky László. I. füzet Bp., 1901., II. füzet Bp., 1902., III. füzet Bp., 1926. Közli: Áldásy Antal. 40 Bp., 1987., Összeállította: Nyulásziné Straub Éva. 41 Királyi Könyvek 1867—1918. Összeállította: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1994. 42 Bp., 1886. 69—75. Sajnos az eredeti pecsétek egy része ma már nem fellelhető. 43 Csorna József: Magyar nemzetségi címerek. Bp., 1903. 44 Századok. 1873-as évf. 570. p.