Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nyulásziné Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban / 167–181. o.
176 Nyulásziné Straub Eva A kancelláriai levéltárban többféle korabeli lajstrom és jegyzék is található az eredeti anyagok mellett, általában kötetbe kötve, mely a családtörténeti kutatáshoz segítségül hívható. Ezek közül témánk szempontjából a legfontosabbak a következők: Insinuata cancellariae Austriacae et cancellariae status intimae (A 5)2. tétele: Rangemelések 1621—1736., Insinuata cancellariae imperialis (intimae) 1638—1768 (A 8) birodalmi rang- és címeradományozásról szóló értesítések, Conceptus expeditionum 1527—1770 (A 35) kancelláriai intézkedések fogalmazványai, ahol a korábban említett címerkérő folyamodványok is megtalálhatók. A későbbi időszakra vonatkozó hasonló iratok az Acta generálta 1770—1880 (A 39) jelzet alatt, a Deposita 1698—1865 (A 42) már említett sorozatában magánosok által elhelyezett végrendeletek, jogbiztosító oklevelek, így pl. címereslevelek, hagyatéki ügyek iratai találhatók, az Index collationum saecularium 1775—1811 (A 64) világi személyeknek szóló adományok, illetve ezek megerősítése tárgyában a magyar, valamint az erdélyi kancellárián kiadott okiratok mutatója (nemesség, címeradományozás, házassági diszpenzáció stb. tárgyában), az Armales et donationes 1780—1816 II. József nemesség, rang és honfiusítási adományainak mutatója, valamint azok jegyzéke, akik II. Józseftől kapott adományát a későbbi uralkodók megerősítették, a Cathalogus nobilium 1754—1764 (A 75) az 1754—55-ös országos nemesi összeírás névsorait tartalmazza megyénként, illetve az 1764-es főnemesi névsort, a Syllabus magnatum nobilium et indigenarum 1553—1907 (A 76) a magyar nemességet, főnemességet és indigenátust kapottak névsora, melyet 1874—1907 között az Országos Levéltár szakvéleménye alapján igazolt nemesekre vonatkozó bejegyzések egészítenek ki. (Az igazolt nemesekről lásd Gerő József 35. jegyzetben említett könyvét.) Itt szeretnénk röviden szólni egy speciális kutatási terület, a Magyarországra történt német telepítések forrásairól. A török kiűzése után, a XVIII. század folyamán jelentős német betelepítés történt. A szervezett telepítési akció során elsősorban bácskai és bánsági kamarai birtokokra telepítettek Dél-Németországból származó paraszti tömegeket. E kamarai birtokokra történő telepítésekről 1937 körül jelent meg a Wilhelm és Kallbrunner szerzőpáros által összeállított, ,Quellen zur deutschen Siedlungsgeschichte in Süd-ost Európa" kötet, 36 melynek betűrendes névmutatója segíti a kutatót a keresett személy adatainak megtalálásához. Az összeállítás alapját képező ,,Kolonisteliste" ekkor még a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban voltak, így a szerzőpáros munkájában a bécsi jelzetek szerepelnek. Röviddel a mű megjelenése után azonban az aktákat átadták a Magyar Országos Levéltárnak. Kaposy János egykori levéltárigazgató a Levéltár könyvtári példányába beírta a Magyar Királyi Kancellária Acta generalia állaga (A 39) megfelelő jelzetét. A betelepítések magánföldesurak részéről is folytak, ezekről esetlegesen készült és maradt fenn jegyzék. A kisebb, a jelzett kiadványban nem szereplő, a kamarában fennmaradt jegyzékek alapján folyamatban van egy kiegészítő segédlet készítése a telepítésekről. Az Erdélyi kancellária, Acta generalia (B 2) sorozatban elhelyezett címerkérő folyamodványok sorozatról már beszéltünk, az Index generális familiarum nobilium Transylvanarum 1686—1848 (B 21) az egyetlen nemességre vonatkozó mutató az erdélyi kancellária anyagában. Visszatérve a Magyar Kancellária anyagához említést kell tennünk az ún. ,,Családtörténeti cédulagyüjtemény ,l rő\ (A 131), amely zömében a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratanyagból merített adatok alapján tartalmaz családtörténeti információkat. Elsősorban egy-egy család nemességére és címerére vonatkozó adatok, iratok lelőhelyét adja meg. A rendkívül gazdag cédulaanyag alapját a századfordulón Illésy János allevéltárnok által készített jegyzék képezi, melyet Illésy halála után a család a Levéltárnak ajándékozott, s melyet 1944-ig a Levéltár önálló családtörténeti részlegének kutatásaival folyamatosan bővítettek. Ezen kívül ide csatoltak több, a Levéltár különböző anyagában ké36 A kiadvány Bécsben jelent meg, év nélkül, 1937 körül.
