Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.

124 Pajkossy Gábor s azokról több követ további másolatokat készíttetett és köröztetett.

5 Az 1830-as országgyűlésről Pozsonyi Diaetai Journal címmel jelent meg tudósítás, amelynek szerkesztője — Berthához hasonlóan — lapalji jegyzeteket és friss híreket is csatolt a beszámolóhoz. A negyedrét alakban készült tudósításnak két példányát is ismerjük. Ez utóbbi körülmény, továbbá az egyes számok terjedelmében csaknem két hónapon keresztül mutatkozó szabályosság (egy szám általában egy ívet tett ki), végül az, hogy az egyes lapszámokat különböző személyek írták le, bizonyos fokú szervezettségre utal, a vállalkozás azonban, amelynek szerkesztőjéről, olvasóiról mit sem tudunk, mintegy hétheti fennállás után felbomlott.

6 E két vállalkozás visszhangjáról, ha volt egyáltalán, semmit sem tudunk: mindenesetre még jól értesült kortársak sem tartották számon őket. Reviczky Ádám kancellár és Mailáth Antal 1833 elején Kossuth vállalkozását teljesen újszerű kezdeményezésnek tekintette, s Orosz József, szerkesztőtársaival összekülönbözve is vita nélkül elismerte, hogy a Tudósítások Kossuth „találmánya" volt.

7 Kossuth esetében viszonylag pontosan dokumentálni tudjuk a szerkesztő motivációit, a vállalkozás keletkezésének és fejlődésének körülményeit, a tudósítások környezetét, visszhangját. A Kossuth környezetében — Lónyay Gábor fejében — 1832 őszén kiformálódott ,,correspondentialis idaeában" két szempont fonódott Össze: az otthon maradottak tájékoztatás iránti igénye azzal a szándékkal, hogy a megyét elhagyni kényszerülő Kossuthnak anyagi segítséget nyújtsanak. Többen is pénzt kínáltak a rendszeres tudósításért, és Kossuth már Pozsonyba indulta előtt további előfizetőket gyűjtött. Kossuth utóbb úgy emlékezett, hogy a sajtószabadság érdekében Zemplénben tett javaslatai elbuktatása miatt indult Pozsonyba, hogy ott,,magán [igyekezettel] utat [törjön nemzetének] a sajtó szabadság felé", és ezzel magyarázta a Tudósítások keletkezésének „eszméjét". Valójában a Tudósításokat csak az egyik lehetséges eszköznek tekintette, és eleinte több irányban is próbálkozott a nyilvánosság bővítésével. Tudósítást jelentetett meg a Jelenkorban a diéta üléséről; igyekezett elérni, hogy őt bízzák meg a kerületi napló szerkesztésével, és már 1833 január5 Bertha Sándor (1796—1877), ügyvéd, író, utóbb a Magyar Gazdasági Egyesület jegyzője, illetve az Akadémia ügyvédje, az 1832/36-os országgyűlés elején pedig a kerületi napló egyik szerkesztője volt. Önéletírását idézi: Tóth Lőrinc: Bertha Sándor emlékezete. Bp., 1877. 23. — Az OSzKKt. Quart. Hung. 2049. alatti kolligátumban található ,,Pozsonyi Ország Gyűlési Jegyzések" (Ír—137v: több kéz írása, javításokkal, húsz, jórészt kétíves „fogásra" tagolva; uo. 163r—170v, 138r—143v, külön: 21—22. fogás, Országgyűlési jegyzéseim rövid kivonása. Apr[ilis] 9. [1]826 — 1. Jan[uarius] [1]827) vélhetően Bertha munkájával azonos. A rendszeres elküldésre utal a ,,rövid kivonás" végén olvasható mondat: ,,Ezen két darabocska jegyzéseimen kívül tehát, mellyeket új esztendei ajándékul szándékoztam benyújtani, ugyanezen új esztendőre nézve tisztelt olvasóimnak kívánom, hogy öröm lakozzon vélek ..." (143v) A Guzmics Izidor birtokában volt példányt kiadta: Vaszary Kolos: Adatok az 1825-i országgyűlés történetéhez. Győr, 1883. L. még a „Pozsonyi Téli Levelek" c. tudósításait is (1827. január 30.—február 27., 1—2. fogás. OSzKKt. i. h. 370r—385v. A tudósításokat, Bertha szerzőségét tagadva, Siklóssy (i. m. 113—114.) és, azt Berthának tulajdonítva, Makoldy is (i. m. 274.) említi. 6 Teljes példány: OK MO:VI:1830 (1—42. szám); töredék (13—17., 20—31. szám): OSzKKt. Quart. Hung. 2049. 171r—230v. Említi őket Siklóssy: i. m. 117—118. is. — A tudósítás a 17. számig címmel és keltezéssel, a 18. és a 19. szám keltezéssel jelent meg. (Az egyes számok hetente kétszer, háromszor, de változó napokon jelentek meg.) Ezt követően „lapszámok" nem léteztek, s a számokat, ha egyáltalán, nem egyenként, hanem többet összefogva küldték el. A közreadója által „Guzmics-naplónak" nevezett összefüggő szövegű beszámoló {Vaszary Kolos: Adatok az 1830-iki országgyűlés történetéhez. Győr, 1885) tudósításunk szövegét követi annak 4. számától kezdve, míg az 1830. szeptember 25. előtt történteket csak összefoglalja. E beszámoló szövege néhol bővebb, számos esetben viszont rövidebb, mint a Journalé, néhány esetben pedig (pl. 25—26.), amint azt Vaszary is észrevette, pontatlanul adja vissza a történtek időrendjét. E dokumentum keletkezés-történetét közreadója nem tisztázta, ennek elvégzése — s a Journallal való kapcsolat vizsgálata — azonban csak az eredeti kézirat ismeretében lehetséges. — Ugyancsak itt említem meg, hogy a diéta eseményeiről a későbbi neves barsi politikus, Botka Tivadar rendszeresen Országgyűlési Tudósítások (!) címet viselő magánlevelekben számolt be apjának (Pozsony, 1830. szeptember 12—október 30., 1—12. szám, benne külföldi és piaci tudósításokkal: Státny Oblastny Archiv Nitra. Pracovisko Sal'a. Rod Botka /Botka Tivadar iratai/ 34., az iratra 1987-ben Glatz Ferenc hívta fel a figyelmemet). 7 KLÖM VI. 357., 360.; Lukinich Imre: Kossuth Országgyűlési Tudósításainak történetéhez. Magyar Könyvszemle, 1926. 287. (az itt közölt iratokat már Az Újság /1906/, és nyomában Kumlik Emil is /1908/ közölte.)