Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.

A reformkori Országgyűlési Tudósítások 125 jában hozzáfogott egy Országgyűlési Gyűjtemények címmel tervezett, az országgyűlés tanácskozásaival foglalkozó és kinyomtatásra szánt nagyobb munka megírásához. Hamar világossá vált azonban: a nyilvánosság fejlődését, a reformok ügyét és saját politikai pályáját is a Tudósítások folytatásával szolgálja a leginkább.

8 Az Országgyűlési Tudósítások sajtó- és politikatörténeti jelentősége, Kossuth szerkesztői eszközei közismertek, és bőségesen dokumentáltak. Kossuth 1833 februárjától egy éven keresztül Orosz Józseffel együtt adta ki a lapot, előbb havonta 10, majd a szakítást követően 8 Ft-ot kért az előfizetőktől. A lap hetente kétszer jelent meg, az országgyűlés végéig 344 számban és egy toldalékban, negyedrét alakban, általában egy „tömött" ív terjedelemben. A lapnak az a formája, amely azután a későbbi tudósításoknak mintájául szolgált, csak viszonylag lassan alakult ki. Kossuth csak 1834 februárjától (a 117. számtól) tüntette fel a lapzárta napját, s hogy azt ő szerkeszti („Kossuth Lajos szerkeztetése"), s 1835 áprilisától (a 234. számtól) közölte a lapszám élén annak foglalatát. Az előfizetők száma kormányzati források szerint 1832/1833 fordulóján 30, februárban 50, szeptemberben több mint 100 volt. Kossuth feljegyzései szerint a lapra a negyedik, 1833. március 16-tal kezdődő előfizetési hónapban 44-en fizettek elő, a lap június közepén már több mint 60 példányban készült, s a szerkesztő szeptemberben 72 előfizetőről beszélt; a példányokat májusban 20 ifjú állította elő két expeditor ellenőrzése mellett, szeptemberre pedig a másolók száma 25-re emelkedett. 1833 márciusából (Kossuth saját jegyzéke alapján) az összes előfizető nevét tudjuk. A pozsonyi postahivatal listája alapján 1833 őszéről 45, illetve 53, 1834 őszéről pedig 29 előfizető nevét ismerjük, azaz ez utóbbi esetben korántsem valamennyiét. A példányok egy részét ugyanis a Pozsonyban időző előfizetőknek Kossuth közvetlenül adta át (1833. március—áprilisban az előfizetők egynegyede volt ilyen), s valószínű, hogy a többi példány egy részét sem a postán keresztül továbbította az előfizetőkhöz. Az előfizetők egyik jelentős csoportját a kaszinók és az olvasótársaságok alkották, amelyek szinte mind megrendelték a lapot, s így annak számai „ezrek kezén" forogtak. A lapot tovább is másolták, s kormányzati források szerint egyes számokat Kossuth ingyen megküldött a nagyobb mezővárosoknak is.

9 8 KLÖM VI. 344—345., 365. (itt: „...édes jó Gáborom, magánál támadt az első gondolat, maga nyújtott első, baráti segédkezeket..."); visszaemlékezései: Kossuth Lajos ismeretlen levele Horváth Mihályhoz. [1863. július 8.] Közli Berzy Sándor. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve, IV. Eger, 1958. kül. 600., Magány és elmélkedés. Pesti Napló, 1883. június 15—16.; A magyar sajtó története I. Szerk.: Kókay György, Bp., 1979. 376. (a fejezet szerzője Kosáry Domokos); Barta István: A fiatal Kossuth. Bp., 1966. 190—191.; KLÓM VI. 366 sköv. 9 Minderre: Viszota Gyula: Kossuth Lajos írott hírlapjai. Budapesti Szemle, 206. 1927.; KLÖM VI. 358., 360., 403., 404.; Kossuth — ismeretlenhez, 1833. május 25. (másolat, kiadatlan) OK MO:VI:1832/36 (a Tudósítások AA—92. száma másolati példánya előzéklapja hátoldalán). — Kossuth állítása szerint a lappal kapcsolatos havonkénti kiadásai 1834 végén meghaladták az 1000 Ft-ot. E költségek 1833 márciusában (30 példány mellett) 208, április és június között (két hónap alatt, 48—62 példány mellett) 630 Ft-ot tettek ki. (KLÖM VI. 428., MOL Kossuth-gy. OgyT 1. t.; vö. OK MO:VI:1832/36. i. h., eszerint májusban hetente 100 Ft-ra rúgtak.) Ebből arra kell következtetnünk, hogy 1834 végén az előfizetők számának jóval meg kellett haladnia a százat. Fülöp Géza (A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1978. 120.) a kaszinókra vonatkozó megállapítását listáink (MOL Kossuth-gy. OgyT 1. t.; MKanc. eln. titk. 1833:136., 145. és MKanc. eln. 1834:2256 /utóbbi közölve: Viszota: i. m. 248-249.) látszólag nem igazolják. E listák azonban nem a tényleges előfizetők nevét tartalmazzák, hanem a ,,kikézbesítési címeket": így pl. a sátoraljaújhelyi Danielisz János címére valójában a kaszinó példánya érkezett, s ekkor, 1833 márciusában legkevesebb három további egyletről (Kecskemét, Marosvásárhely, Nyíregyháza) is biztosan állítható, hogy — egy tagja nevén — járatta a lapot (vö. a Kossuth-gy. OgyT. 1. t. alatti iratokkal). Az egyes listákon szereplő előfizetői kör túlságosan eltér egymástól ahhoz, hogy ezek alapján az előfizetők körét megbízhatóan rekonstruálhassuk: amint arra már Barta István rámutatott (KLÖM VI. 403.), az 1833. szeptember közepén kelt listán szereplő 45 előfizetőből mindössze 30 szerepel azon a listán, amely két héttel később készült; az 1834 novemberében készült listán szereplő 29 főből mindössze 9 fő található meg az előbbi két lista valamelyikén, s Kossuthnak mindössze öt előfizetője (a zempléni Lónyay Gábor és Soós János, a sárosi Újházy László, Nagy Benedek kancelláriai titkár és a nyíregyházi Inczédy György) nevével találkozunk (Folytatás a köv. oldalon)