Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.

A reformkori Országgyűlési Tudósítások 123 közötti iratváltásokat ismertethették — előbb rövidebben, később részletesebben —, kommentárokat azonban nem közölhettek, s az üléseken lezajló vitákról sem tudósíthattak. 1841-től kezdve fokozatosan megváltoztak a hírlapi tudósításokkal kapcsolatos előírások, a hírlaptudósítások cenzúrázása azonban, ha a cenzori gyakorlat változott is, az 1848. márciusi forradalomig fennmaradt. 1830-tól kezdve állandóan napirenden szerepelt ugyan az a javaslat, hogy az országgyűlési tanácskozásokról egy külön, cenzúramentes újság keretei között szabadon lehessen tudósítani, ám ez minden esetben megbukott a kormányzat híveinek ellenállásán.

4 A diéta üléseiről persze az országgyűlés saját, nyomtatott kiadványai is tájékoztattak, éspedig, elsősorban a liberálisok szorgalmazására, egyre részletesebben és hitelesebben. Az alsótábla naplójának kiadásáért ugyan mindvégig a személynök felelt, de a napló hitelességét a tábla kebeléből választott bizottság biztosította, s a naplót 1843-tól már gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztették. A főrendi tábla, amely 1833-ban még elutasította az alsótábla indítványát, 1840 februárjától bevezette ülésein a gyorsírásos jegyzőkönyvet, s azt ki is nyomtatták. Nem jelent meg azonban a kerületi ülések naplója. Az 1832/36-os országgyűlésen ugyan csak az első két hónap jegyzőkönyvét állították össze, a következő diétán pedig azt csak két napig (!) vezették, az 1843/44-es országgyűlésen viszont már a teljes jegyzőkönyv elkészült. Az uralkodó azonban elvi okokból nem volt hajlandó engedélyezni, hogy a napló a cenzúra látta nélkül, pusztán a rendek által hitelesítve megjelenjen, ahogyan azt az alsótáblai többség követelte: annál is kevésbé, mivel, amint az ismeretes, az alapvető és legélesebb hangú viták éppen a kerületi üléseken zajlottak le. E körülmények között e kiadványok még a 40-es években is csak részben tükrözték az országgyűlésen elhangzottakat; egyre folyamatosabban jelentek meg ugyan, de mégiscsak többhetes, több hónapos késéssel; s bár szerkezetük egyre áttekinthetőbbé vált, terjedelmüknél fogva sem voltak alkalmasak arra, hogy a gyors és a lényeget visszatükröző tájékoztatásra éhes olvasó igényeit kielégítsék. A kormányzat értelmezése szerint végül uralkodói engedélyhez volt kötve a lapalapításnak, a nyomda, sőt a kősajtó felállításának és üzemeltetésének a joga is, s felfogásának érvényt is szerzett, noha annak törvényes voltát a liberális ellenzék mindvégig tagadta. így a szerkesztők számára egyedül a kéziratos tudósítások keretei között nyílott lehetőség arra, hogy tartalmi korlátozás nélkül beszámolhassanak az országgyűlések vitáiról, az olvasók pedig, különösen a 30-as években, csak ezen az úton értesülhettek azokról. Ugyanakkor, a mondottakból következően, a kutatók az 1832/36. és az 1839/40. évi országgyűlés tanulmányozása során a kéziratos tudósításokat mint elsődleges forrásokat nem mellőzhetik, de (amint arról a későbbiekben részletesebben szó lesz) haszonnal forgathatják az 1843/44-es országgyűlésről készített beszámolókat is. Mindezek alapján tartottam indokoltnak azt, hogy e tudósítások keletkezés-körülményeivel, tartalmi és formai sajátosságaikkal, végül a nyilvánosság fejlődésében játszott szerepükkel önálló tanulmányban foglalkozzam. * * * Az első egykorúan is széles körben ismert Országgyűlési Tudósításokat köztudottan Kossuth Lajos szerkesztette. A vállalkozást több kezdetleges kísérlet is megelőzte, amelyek azonban csak szűk körben voltak ismertek, s valószínűleg Kossuth sem tudott róluk. Bertha Sándor az 1825/27-es országgyűlés alatt a tanácskozásokról készített jegyzeteit, miután azokat a cenzúra miatt nem adhatta ki, ismerőseível, barátaival ívenként ismertette, 4 Az országgyűlési újság ügyének Bényei: Reformkori országgyűlések ... i. m. külön fejezetet szentelt (37-66.).