Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

114 Dóka Klára — szántó 30 662 kh 32,5% — rét 9 455kh 10,3% — kert 271 kh 0,2% — szőlő 211 kh 0,2% — legelő 13 037 kh 13,8% — erdő 34 194 kh 36,2% — művelés alá nem eső 6 252kh 4,8% 94 465 kh 100% A szántóterületek nagysága kb. 10%-kai elmaradt az országos átlagtól, és az erdők ennyivel nagyobbak voltak, de a rétek, legelők nem vesztettek jelentőségükből 1865-höz képest. A felszántott területeken rendszerint korszerű, vetésforgós gazdálkodás folyt, és csak a dombos vidéken, gyengébb minőségű, meszes talajon (pl. Esztergom környékén) volt szokásban a századfordulón is az ugarolás. Itt is volt azonban példa arra, hogy az ugarba bükkönyt, kölest, muhart, répát, néhol kukoricát és burgonyát vetettek. Ahol elegendő volt az állatállomány, lehetett trágyázni, másutt azonban kevésbé, és a gazdasági szakemberek féltették a talajt vetésforgó alkalmazása esetén a kimerüléstől. Az érsekújvári uradalom egy részéről 1877-ben készült kataszteri leírás, ahol a következőket olvashatjuk: ,,Általában a járás gazdálkodási rendszerére kevés kivétellel elmondható, hogy csak jutó vagy pillanatnyi jobblétet idézhet elő, — mely nem a gazdálkodás előrehaladásának eredménye, hanem a kiirtott erdők, rétek és legelők feltörése, főleg a három nyomásos gazdaság megrontását előidéző ugar piaci és kalászos növényekkel bevetése, melynek csak szalmája marad többnyire fűtőül a gzdasában, — mi a föld kimerülésére fog vezetni.' "

fi9 Külön kell szólni az erdőbirtokokról, melyek területe még a volt úrbéreseknek történő átadások után is tekintélyes mennyiséget tett ki. Az 1879. évi erdőtörvény végrehajtása során erdészeti üzemterveket kellett készíteni. A tagosítás befejezése után az erdőket először birtokkerületenként vonták össze,

70 azonban rövidesen kiderült, hogy a megfelelő kezelés érdekében szükség van további koncentrálásra. Ugyanis nem volt lehetőség arra, hogy minden kerületben megfelelő szakembereket alkalmazzanak. Az idézett erdőtörvény előírásai szerint öt erdőgondnokságot hoztak létre, Nyergesújfalu, Börzsöny, Kemence, Pozsonypüspöki, Nagysalló központokkal, melyekhez összesen 40 településen tartoztak erdők, 34 524 kh 581 négyszögöl terjedelemben. (Ez 46 032 m. holdat tesz ki, ami azt mutatja, hogy a tagosítás során — 1858-hoz képest 21 % volt a csökkenés). Ha az erdőkön belül irtások, szántók, rétek vagy erdei legelők voltak, természetesen a gondnokság kezelte ezeket is. Az erdőbirtokok különállásának — a művelés célszerűségén kívül — volt gazdasági-pénzügyi oka is. Az öt erdőgondnokság területe 1892-ben a következőképpen oszlott meg (az erdőborítás és egyéb területek arányával): — Nyergesújfalu 11 081 kh 634 négyszögöl, ebből 99,09% erdő — Börzsöny 7 919 kh 514 - » - - - - 97,29% — Kemence 9 919 kh 624 - » - - >> - 99,07% — Pozsonypüspöki 2 965 kh 318 - " - - " - 100% — Nagysalló 2 639 kh 91 - » - - » -100% Összesen 34 524 kh 581 négyszögöl, ebből 98,82% erdő 69 EPL Jószágigazgatóság, birtokiak 1877. 70 EPL U 245.