Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

Az esztergomi érsekség birtokai (1726—1895) 113 Ógyalla határában vezette le a felesleges vizet és Martosnál torkollott a Nyitrába. A Nagy-Duna, Kis-Duna és Vág-Duna mellett ekkor összesen 112,5 km töltés volt, többek között Érsekiéi, Guta, Bálvány szakállas, Komárom határában. Uradalmi töltés védte Lándor pusztát, Izsa, Martos határát és egy sor települést a főkáptalani uradalomban.

64 1876-ban súlyos árvíz pusztított és világossá vált, hogy a Duna-ágak mellett újjá kell építeni a védműveket. A feladat végrehajtására megalakult az Alsó Csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat. Az érsekség érdekeltségi területe 8660 magyar hold volt. A terveket Dolecskó Mihály mérnök dolgozta ki, azonban az 1879-es szegedi árvízkatasztrófára hivatkozva az illetékes minisztérium ezt nem fogadta el, hanem megnövelte a töltések méreteit. Az eredetileg tervezett költségeket ez háromszorosára emelte és természetesen az érdekeltek tiltakozását váltotta ki. Nedeczky Flóris prímási és főkáptalani ügyész is felháborodottan emelt szót a rossz társulatirányítás, a rendszertelenség, az előzetes tervek és ártéri mérések hiánya miatt. Végül 1883-ban felfüggesztették a társulati autonómiát és az érdekeltek kölcsön felvételére kényszerültek a munkák elvégzéséhez. Az építkezésekbe az érdekelt településeken bekapcsolódott az esztergomi érsekség és főkáptalan is. Az Alsó Csallóközi és Csilizközi Társulat az ármentesítés mellett a belvízlevezetést Gután, Stagnoza, Kavalhát, Csörgő pusztákon oldotta meg.

65 A vízszabályozási munkák a földhasználat módosulását eredményezték. E változások itt is, mint az ország más, víztől mentesített vidékein, két ütemben mentek végbe. A műszaki munkák befejezését követően a lecsapolt területek az első évben leginkább rétnek, esetleg legelőnek voltak alkalmasak. Később, amikor a talajvíz szintje lejjebb szállt, bekövetkezett a teljes kiszáradás, vált lehetővé a szántóföldi művelés.

66 Fenti jelenségek figyelhetők meg az esztergomi érsekség területein is. 1892-ben az újonnan lecsapolt Kavalhát puszta 114 m. holdjából 108 hold volt rét, Guta határában Stagnoza major és Csörgő térségében 3273 holdból 1571 holdat tettek ki a rétek, és csak 108 holdat a szántók, Bálványszakállason pedig a legelők kerültek túlsúlyba. Az esztergomi uradalomban, a lándori kerületben 1983 magyar holdas határból 66% volt a rétek és csupán 9,9% a szántók részesedése.

67 Az eredmény a kérdéses területen a gabonakonjunktúra szorítása ellenére az állattartás viszonylagos jelentőségének megőrzése volt, amit leginkább a juhászatban sikerült elérni. 1865-ben a hét uradalomban 1143 igásökröt tartottak, 1892-ben 1825-t, a lovak száma ekkor 397 volt, a juhoké pedig 50 000 körül mozgott. (Utóbbi 100 kh birtokra vetítve 50—52 db-t tesz ki, ami — a többi egyházi birtokhoz képest — jelentősnek mondható.)

68 Az elkülönítés, tagosítás, valamint a természetátalakító munka eredményeként 1891-ben Vaszary Kolos érsek beiktatásakor a 94 465 kh nagyságú uradalmi terület művelési ágak megoszlása szempontjából a következő képet mutatta: 64 EPL Jószágigazgatóság, birtokiak 1877. 65 EPL Jószágigazgatóság, birtokiak 1880. Emlékirat a csallóközi ármentesítés ügyében. 66 Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772—1918). Budapest, 1987. 159, 182-185. 67 EPL Jószágigazgatóság, birtokiak 1892. 68 Fülöp: i. m. 69, 71.