Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

100 Dóka Klára szántót, 24 kaszás rétet és egy nagyobb káposztáskertet műveltek. A jobbágyok robotoltak ugyan, de nem tartoztak sem tizeddel, sem kilenceddel. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az egyes uradalmakban, de még azonos uradalomban is az úrbéri szolgáltatás községenként más és más volt, aminek gyökerei minden bizonnyal a történeti előzményekben kereshetők. A jobbágyok legnagyobb területekkel a töröktől feldúlt Komárom megyében rendelkeztek, legkisebbel a harcoktól nem érintett északi területeken, és ez a különbség a későbbiekben is fennmaradt. A forrásokból az is nyilvánvaló, hogy az érseki birtokokon a XVIII. század első felében viszonylag fejlett majorsági gazdálkodás alakult ki. Az állattartó allódiumok mellett elsősorban a rétek gondozására, a szénagyűjtésre fordítottak gondot, a szántóföldi művelés, gabonatermelés — mivel azt a kilencedből és tizedből pótolni lehetett — háttérbe szorult. Nagy szerepet kaptak a majorságok létrejöttében a puszták, különösen ha rajtuk országutak haladtak keresztül. Ilyenkor az utazók kényelmét szolgáló csárda és fogadó mellett megjelentek a további uradalmi épületek, melyek már az állattartást és a föld megművelését segítették. Fontosak voltak az elhagyott telkek, melyek a vándormozgalomnak, a töröktől felszabadult volt hódoltsági területek betelepítésének negatív „eredményei". Új beköltözők híján a földdarabok, melyeket már a XVIII. század elején földesúri birtoknak tekintettek, majorságok létesítését tették lehetővé. Úrbérrendezés és szokásjog Az érsekséghez tartozó települések következő urbáriuma 1765-ben kelt és kiadása Barkóczy Ferenc nevéhez fűződik. Barkóczy előzetesen egri püspök volt, és 1761-ben került az érseki székbe. A tanulmányi ügyek felügyelője címet viselte, de értett a gazdálkodáshoz és pártolta a művészeteket is. Közreműködésével került Hillebrandt az érsekség szolgálatába, és kezdődtek meg a nagyobb arányú építkezések.

24 Az 1765. évi urbárium a szokásjogon alapult, abban a robotnapok száma nem volt meghatározva. A telkek méreteit nem egységes előírások, hanem a falvak határának nagysága és a helyi viszonyok határozták meg. A jobbágyok terheit az érsek igyekezett kiegyenlíteni, ahol volt allodium és robot, ott nem tartott igényt a kilencedre, hiszen a szükséges terményeket az uradalmi szántó biztosította. E rendelkezés elvileg csak néhány évig maradhatott hatályban, az 1767. évi úrbéri rendelet következtében. Az érsekség falvaiban azonban nem siettek Mária Terézia parancsának végrehajtásával, hanem háromféle gyakorlatot követtek: — legtöbb esetben nem történt változás, hanem a Barkóczy-féle urbárium szerint szolgáltak tovább, — néhol bevezették a központilag elrendelt urbáriumot, — harmadik megoldásként kimérték a telkeket, általánossá vált a kilenced, de a robotot csak az 1765-ös urbárium alapján teljesítették. 24 Az esztergomi főegyházmegye névtára és évkönyve. Esztergom, 1982. 67.