Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.
Az esztergomi érsekség birtokai (1726—1895) 101 A különféle gyakorlatot településenként alakították ki, és a jobbágy telkek — még egyegy uradalmon belül is — eltérő nagyságúak voltak. A következő adatsort állíthatjuk össze: 1. sz. táblázat Uradalom neve Szántó (m. hold) Rét (kaszás) min. max. min. max. Esztergomi Érsekújvári Gutái Verebélyi Nagysallói Drégelyi Nagyszombat Pozsony 14 50 1 33 9 68 2 18 9 74 0 !3 8 33 2 8 28 72 0 19 8 40 0 8 16 48 4 36 24 27 ll 25 A Mária Terézia-féle urbárium szerint országosan a jobbágytelkek nagysága XVIII magyar hold szántó és 7 kaszás rét volt, a határértékeket tekintve pedig 16—40 hold és 6—22 kaszás között mozgott. Az esztergomi érsek birtokán összesen 17 olyan település volt, ahol a szántók és rétek nagysága ennek megfelelt. Általában rétből kevesebb volt vagy semmi sem jutott, míg a szántók — a rétpótlékkal együtt — rendszerint nagyobbak voltak. Szentgyörgy mezőn, Zsigárdon, Szentgyörgyön, Tardoskedden a terjedelmes szántót az országos átlagnál nagyobb rét egészítette ki, míg Pogrányban, Szetén, Felsősipeken, Gután igen alacsony volt mind a szántók, mind a rétek mennyisége. 1800-ig a birtok 15 községében került sor Mária Terézia rendelkezéseinek teljes vagy részleges végrehajtására, elsősorban a drégelyi és pozsonyi uradalomban. Püspöki, Szunyogdi és Felsőcsölle helységekben 1782-ben volt szabályozás. Az irtásokat, maradvány földeket a telkekhez csatolták, de a jobbágyok az általános előírások szerint csak évi 52 nap igásrobottal tartoztak. A drégelyi uradalomban — a központon kívül — Palánk, Hidvég, Hont, Vadkert, Dejtár, Patak helységekben készítettek a királynő rendelete értelmében a XVIII. század végén úrbéri tabellát. Az irtásokat nem osztották szét, hanem azokat a jobbágyok kilenced vagy tized fejében külön használták. Kemencén a telkek kialakítása után fennmaradt területből községi föld lett. Az érsekújvári uradalomhoz tartozó Naszvadon — ahol már 1768-ban volt úrbérrendezés, a telkeket kiosztották, de a robot a régi maradt. Ugyanez volt a helyzet Hetényben és drégelyi uradalom községei közül Hugyagon is. Tardoskedden 1769-ben felmérték a telkeket, de nem került sor a rendezés végrehajtására. A településen kilencedet nem adtak, de a határban lévő 150 holdas uradalmi területet robotban művelték meg. Ennek mértéke a továbbiakban sem volt meghatározva. A fel nem sorolt helységekben a földesúr — jobbágy viszonyt az 1765-ös urbárium és a régi szokásjog határozta meg. Néhány faluban semmiféle felmérésre nem került sor, vagy azt csak részlegesen, a beltelkek és szántók vonatkozásában hajtották végre. Arra hivatkoztak, hogy ez már lényegében 1765-ben megtörtént, amikor kiadták az uradalom saját urbáriumát. Ekkor néhány községben döntöttek a maradványföldek és írtványok helyzetéről is, melyekkel az érsekség 25 EPL Acta protocollaria 108—117. köt.
