Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében, 1836–1839 / 129–152. o.

Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében 147 és szavaikért főbb rendelés következésében hívtelenségi, részint pedig becstelenségi közkereset alá vonattak. A sértett törvény szentsége tiltja hallgatásunkat, hódoló tiszteletünk pedig, s azon bizodalom, melyet annyi sebek sajgó fájdalma sem vala képes elnyomni kebleinkben, polgári s fiúi kötelességünkké tevék, hogy keserű panaszainkat Felséged atyai keblébe öntsük ki, vérző szívvel tehát, de nyílt bizodalommal szólalunk fel ismét, fájdalminknak enyhítését, sebeinknek orvoslását az atyának szerető keblétől reményeljük, szabadságunk oltalmát pedig, s törvényeink fenntartását a királyi szék igazságától várjuk. A köztanácskozások törvényes szabadsága s a törvényhatóságok közfelszólalhatási jussa a szólás törvényes szabadságának sértetlen fenntartása nélkül nem létezhet. Kiszabták törvényeink ezen szabadságnak korlátait, de egyszersmind elhatározzák azon módot, mellyel a kiszabott korlátokon túllépőt fékezni s fenyíteni kell és lehet, — olyan módok tehát, melyek a törvények említett rendeletével egyenesen ellenkeznek, megfosztják a polgárokat azon biztosságtól, melyet ők a törvények világos rendeletében kérésének, s ha mind az, ki köztanácskozások folytában nyilván előadja véleményét, törvényeink értelmével ellenkezőleg hetek, hónapok, sőt talán évek múlva minden szóért, melyet mondott, felelettel tartozik, ha őt minden szóért a Kir[ályi] Fiscusnak ezer alakú halálos vagy becstelenségi keresete rémképpen fenyegetheti, midőn senki előre elhatározni nem tudja, mik lehetnek azon szavak, melyek ily iszonyú következéseket vonhatnak magok után, ha még attól is retteghet a szóló, hogy előadása hevében ejtett szavai talán el is csavarva, vagy szándékán túl félremagyarázva fognak egykor fegyver gyanánt élete és becsülete ellen fordíttatni, s ha látja, hogy miután a Kir[ályi] Fiscus önkényes magyarázattal törvényen túl terjeszti vádjait s keresetét, nincsen bizonyos határvonal, mely a vétkes és nem vétkes szavak között szorosan elválasztó biztos zsinórmérték gyanánt szolgáljon, csakugyan elenyészett a szólás törvényes szabadsága. Még fájdalmasabb az, hogy e jelen esetben ismét olyanokért mozdíttatik hívtelenségi kereset, miket törvényeink ilyen kereset tárgyává nem tevének. Mert azon felül, hogy az 1723. eszt[endei] 9. cikkely szerint szó, de kivált közgyűlésen nyilvános tanácskozások folytában ejtett szó hívtelenségi per alá nem vonattathatik, kétségtelen az is, hogy a nemzet valamely osztálya vagy az ország főbb tisztviselői és ítélőszékei ellen felhozott sértő kifakadások ily súlyos per[ne]k tárgyai már csak azért sem lehetnek, minthogy ezek[ne]k még súlyosabb tettlegi sértésért is, törvényeink, különösen a hívtelenségnek egykor számosabb eseteit megkevesítő és más büntetés alá vonó 1723. e[sztendei] 10. cikkely sokkal kisebb fenyítéket rendelnek. Azt pedig, hogy a kormányt törvénytelenségről s a szabadság elnyomásáról vádolni hűtelenség büntetése alatt tiltva legyen, csakugyan soha el nem ismerhetjük. Hódolva tiszteljük mi Császári Kir[ályi] Felséged fejedelmi személyének sérthetetlen szentségét, s éppen ezen tiszteletünk és a szigorú polgári kötelesség kényszerítenek bennünket, hogy midőn törvényeinket sértve látjuk, Felségednek magának panaszoljuk el sérelminket azok ellen, kik a törvényt Felséged nevében megszegték. Koronás királyunk szentséges személyét, kinek szava és esküje biztosítja polgári alkotmányunknak épségben tartását, törvénysértéssel vádolni vakmerőségnek tartanánk, s éppen ezért panaszunkat s vádjainkat csak a kormány ellen intézzük, s intézhetjük. A múlt idők példái, különösen az 1823. e[sztendei] 3. törvény bizonyságul szolgálnak, miképpen szeretett fejedelmünk a nemzet fájdalmas felszólalására önként elismeré, hogy törvényeink sértve valának, s mi ezen sérelmeket nem Őfelsége szentséges személyének, hanem a kormány törvénytelen tettének tulajdonítottuk. És valóban a fejedelmi személy sérthetetlen szentségét még a kormányra is kiterjeszteni, s elhatározni, hogy a kormány soha semmi esetben törvénysértéssel ne vádoltathassák, annyi volna, mint képviselői rendszerünket s ezzel alkotmányunkat s nemzetünk minden polgári szabadságát kiirtani, mert az országgyűlések határozatai egyes törvényhatóságok utasításából, ezek ismét egyes előadásokból származnak, ha tehát