Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében, 1836–1839 / 129–152. o.

148 Molnár András a polgárok[na]k tiltva lesz a kormány ellen felszólalni akkor is, midőn annak tettét törvényeinkkel ellenkezok[ne]k látják, sem megyéknek végzései, sem országgyűlési határozatok nem eredhetnek, elenyészik a nemzetnek köztanácskozási s törvényhozási jussa, s a fejedelem még attól is meg lesz fosztva, hogy tisztviselőinek s kormánya embereinek cselekvései felett a nemzet szavát, hallhassa. Engedje Felséged soha nem ingadozó fiúi bizodalommal hinnünk, hogy törvényeink s polgári szabadságunk legbiztosabb őrét Cs [ászári] Kir[ályi] Felséged szentséges személyében s igazságszeretetében tiszteljük, s engedje kimondanunk, hogy törvényes polgári szabadság tarthatja fent egyedül nemzetünknek polgári életét. Csak a szabadság nyújthatott a magyar[najk hajdan is annyi erőt s lelkesedést, hogy a birodalmakat eltipró Keletnek óriási hatalma ellen véres erőlködéssel századokon keresztül Európa boldogabb nemzetinek védfala lehetett, szabadság gyújtotta keblébe azon nemes és áldozattól nem rettegő elszánást, mellyel a múlt század közepén hazájának s szeretett fejedelmének függetlenségét annyi szövetséges fejedelmek egyesült ereje ellen hatalmasan kivívta, sőt századunkban is hűség, buzgó ragaszkodás, s mindenekfelett a szabadság magasabb érzete zárta el a magyarnak kebelét a fenyegető végveszélynek kétes óráiban egy hatalmas győzőnek csábító szavai előtt. — Nyugodtan hivatkozunk a történetek évkönyveire, s büszkén mondhatjuk el, hogy a magyar törvényeinek s szabadságának oltalmáért hálátlan soha nem vala — s az őt védőnek önként hódolva, néki szívét, szeretetét odaadni, érette vérét s életét feláldozni soha nem késett, de ha mindig újabb és újabb sérelmek felszaggatják a sajgó sebek[ne]k be sem gyógyult hártyáit, lankadni kell akkor a nemzet életerejének, s ez roskadozó gyengeségében talán majd képes sem lesz többé azon magas lelkesedésre, mely hazáját és fejedelmét annyi veszélyek közt oly sokszor megmentette, s mely kölcsönös bizodalommal párosulva országok[na]k s trónusok[na]k legbiztosabb oltalma. Valóban, ha vannak, kik a törvények sérelmét csekélységnek véve a nemzet panaszos felszólalását rosszalják, s azt a Kirjalyi] szék elébe juthatástól elzárni, a hódolva tisztelt legjobb fejedelem atyai szívét pedig népétől elfordítani törekednek, azok haza és fejedelem közérdekének veszélyesebb ellenei, mint aki köztanácskozások hevében vétkes cél s kártékony szándék nélkül csak szókat ejtett, melyeket leginkább fájdalom sajtolt ki hazánk kétes és keserű sorsán aggódó kebléből. Felséged kir[ályi] székéhez járulunk tehát ismét jobbágyi alázattal, s legforróbb alattvalói esdekléssel, hogy panaszainkat meghallgatva sérelmünket orvosolni, a Kir[ályi] Fiscus említett polgártársaink ellen indított, s törvényeinkkel meg nem egyező súlyos közkereseteit kegy[esen] megszüntetni, s mind azokat, mik Csjaszári] Kir[ályi] Felségednek atyai kebelét hív alattvalói előtt elzárhatnák, a kölcsönös bizodalmat gyengíthetnék, s a nemzet és fejedelem különválhatatlan érdekeit veszélyeztethetnék, kegy[esen] eltávoztatni, s mindezek[ne]k minél előbbi eszközölhetésére országgyűlését még törvényes idő előtt is összehívni méltóztassék. Eredeti fogalmazvány. ZML. kgy. ir. 1837:1603.