Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.

A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás forrásainak értelmezése 85 való megkötözés, a nyelv kivonása és kicövekelése, a tűzzel, izzó vassal-üszökkel való kínzás, a test tépése, marcangolása, metélése, tüzes fogók használata, a tüzes kemencében való kínzás, a szeméremtest izzó vassal való sütögetése, a tüzes étek tolvajjal — nassolóval — való megetetése, mind-mind olyan büntetés, amit az egyik, legnagyobb hírverési felhajtással előkészített 1611-es tanúvallatás adatai is produkáltak!... így semmi esetre se vethetjük el annak lehetőségét, hogy ez a legenda is termékenyítőleg hatott a hírverők és az elhívok fantáziájára, és hogy e látomás hatásával is számolnunk kell e tanúvallomások értékelésénél és hátterük felderítő leleplezésében. S hogy ez mennyire reális feltevés, azt legjobban az szemlélteti, hogy Supka Géza Báthory Erzsébet ügyéről írván,

22 a korabeli hivatalos büntetési gyakorlat kegyetlenségét szemléltetendő, egy hódmezővásárhelyi ítéletet ismertet, mely a bajkeverő pletykálkodást a tettes nyelvének a „nyakcsigolyánál való kivonásával" büntette. Nóta bene, ez is purgatóriumi büntetés, mégpedig éppen a korabeli Szécsi látomásban megjelenő módszer!!!... Nyilvánvalóan nem véletlen itt sem az időbeli egybeesés. Szécsi János látomása közel egykorú esemény volt, tehát a szóbeszéd hírterjesztő mechanizmusa természetes módon érvényesült. De hogy a korábbi látomásirodalom is menynyire eleven szellemi élménye lehetett a kornak, az könnyen elképzelhető, ha a látomások pedagógiai célzatára és oktatási terjesztésére gondolunk, ideértve a hitéleti intelmes, szószéki hirdetést és ennek reformációellenes célzatát is. Emellett abban az olcsó könyvekben szűkölködő korban erős publikációs szerepük volt a nálunk sem ismeretlen „egylapos újságoknak" és azok illusztrációinak, de a vásári mutatványos szórakoztatás megjelenítő erejének is. Hiszen a mutatványosok egyik témája a vallásos tartalmú vagy mitológiai képek megjelenítése volt. Ami hallatlanul felerősítette e történetek hatását, valószínűségét és köztudomási terjedését, így Báthory Erzsébet hírlelt kegyetlenségei valóságosnak való elfogadását is. De nézzünk meg három-négy korabeli mutatványos vagy csaló szemfényvesztést is példájául annak, hogy egyrészt mennyire érvényesült a látomási ismeretek inspirációs hatása, másrészt mennyire fenntartás nélkül fogadta el ezeket a történeteket akár valóságosnak is a köztudat. Valamennyi esetet Ráth-Végh ismerteti a ,,Magyar kuriózumok"

23 című gyűjtésében, tanulságul az emberi hiszékenységet fűzve hozzájuk, eredetüket azonban csak kutatva, de fel nem fedezve. Ami talán éppen és valóban a látomásirodalom körében keresendő. A XVI. század közepén terjedt el — az egylapos újság révén külföldön is — a híre annak, hogy Magyarországon egy tiszaparti helységben kígyók és gyíkok telepednek az emberek gyomrába. Ugyanebben az időben írnak arról is, hogy egy magyar nemes kisasszony halála után viperák kerültek elő a holttest gyomrából. 1550-ben pedig egy esslingeni család bukott le végül is azon, hogy a városi tanács elrendelte a lány gyógykezelését, akit az anyja — jó pénzért — úgy mutogatott, hogy a hasa hatalmas férgekkel van tele, s onnan szülésszerűén elő is jönnek. Valamennyi esetet — legalábbis a leleplezésig — valóságos történetnek hitte el a környezet, még orvosokat is foglalkoztatott a probléma. De lám, a kígyószülés, különféle csúszómászóknak a testben való megfészkelése és a szájon s más utakon való előjövetele már Krizsafán fia György látomásának pokol- és purgatóriumbeli jeleneteiben is szerepel. De még 1839-ben is bedőlt néhány tudós orvos annak a körmönfont ravaszságnak, amit akkor egy fiatalasszony alkalmazott, mentségül a mértéktelen italozására. Azt hitette el, még a szemtanú doktorral is, hogy békák élősködnek benne, s hat nap leforgása alatt 22 Supka Géza: Báthory Erzsébet bűnügye. Nagyvárad, é. n. 23 Ráth-Végh István: Magyar Kuriózumok. Bp., PÁN Könyvkiadó Kft. Bp., 1989. (Harmadik kiadás)