Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.

84 Szädeczky-Kardoss Irma Igen kegyetlen büntetésnek hangzik — ha valóban elkövették (?) — a női szeméremtestnek izzó vassal való megégetése. Ám erre is rátalálunk Szécsi János látomásában. Kimutathatóan tapasztalat nélküli, hamis vallomás szól az ujjvégek és a körömalj szurkálásáról, a nyelv kicövekeléséről, a hasnak egy nagy tűvel való ,AltalveréséróT\ a kar izmainak késsel való liggatásáról, illetve a lemeztelenített (s mézzel bekent) emberi test bogarakkal való kínoztatásáról, avagy a hajfonatnál fogva való felakasztásról, mint különféle büntetésekről. Ezek a kínzásnemek is rendre megtalálhatók — a veréssel és veretessel együtt — Krizsafán fia György látomásaiban, olykor még ennél is kegyetlenebb variációkban. S bár ezek a módszerek a kor rendes büntetései között se voltak ismeretlenek — így az állítólagos kegyetlenség rekonstruálásában az általános büntetési tapasztalatokon alapuló köztudomásnak is szerepe lehetett —, mégsem vethetjük el a látomásirodalom speciális hatását sem. Erre van néhány csaknem bizonyos következtetési alapunk is. Elsősorban s megint Ponikénusz fantáziálásában! Báthory Erzsébet elvetemültségének ecseteléséül írja levelében, hogy az akkor már börtönbe vetett, tehát fizikai valóságában tehetetlen Báthory Erzsébet kutyák s macskák, sőt egerek képében megjelenő ördögöket küldött ellene, az ő ártalmára. Nos, az iszonyatos állatok képében kísértő ördögök Krizsafán fia György látomásában is előfordulnak. Az adaptációs párhuzamot nemcsak az állat alakban járó ördögök képe, de a számszerű sokaság hasonlósága is sugallja. György vitéz látomásában egyszerre 500, sőt 3000 álorcás ördög is nyüzsög. Ponikénusz előbb 6-6 kutyát és macskát és „sok" egeret, majd egy varázslatos ima leírásában 99 macskát, egész macskalégiót mozgósít. Ugyancsak Krizsafán fia György látott kalmárok és kalmárasszonyok képében megjelenő ördögöket. Vajon csupán véletlen-e, hogy Nádasdyné ügyében az egyik tanú arról beszél — legalábbis a szavait így jegyezték fel —, hogy az állítólag kínzásra szánt jobbágylányokat azzal a hitegetéssel csábították fel a várba — ahol egyébként a gyógyító tevékenység folyt (!) —, hogy majd kalmárnak szerzik el őket? A látomásirodalom hatása itt azért gyanús, mert jobbágy lányokról van szó, akiket korántse kellett volna hitegetéssel csábítgatni, elegendő lett volna hatalmi szóval szolgálatra rendelni őket. Különösen egy olyan nagyhatalmú földesuraságnál, aki akár egyeduralkodó is lehetne roppant birtokain. Nem sokat jelentett volna a valamely feladatra vagy akár az áldozati szerepre kiszemelt jobbágyleányok vonakodása egy olyan úrnővel szemben, aki — ha igaz — minden jogot lábbal tiporva még a nemes leányzókat is halálra kínozza! így a kalmárkodással való hitegetés adata sem annyira a bűnösségi szituációt jelzi, mint inkább a látomási legenda ismeretét és hatását a képzeletbeli, de sosem tapasztalt kegyetlenség elbeszélésben. A „Tar Lőrinc pokoljárása" című gyűjteményt

21 lapozgatva, annak különösen a legutolsó látomás-leírása, a „Mikházy Szécsi János rettenetes dolga" és a Báthory Erzsébet elleni nyomozás kínzásreprodukáló adatai közötti párhuzam vonja magára a figyelmet. A legenda feljegyzése 1679-ben történt, de az események egyes elemei az egyik ,,erdélyi vajda [?] és Rákóczi Zsigmond" korára keltezik az eseményt. Tehát leginkább Báthory Erzsébet idejére vagy még előbbre. Ami azt jelenti, hogy ez a látomás, talán éppen a friss látomásinformációk szenzációjával, akkoriban volt közkeletű beszédtéma és elevenen hatott a köztudomásra. Tehát hathatott a tanúvallomási elbeszélésekben és az elhitető valószínűsítésben is. Nos, ebben a látomási legendában szinte minden különösen kegyetlen kínzás és eszköz megjelenik, amit a tanúk Báthory Erzsébetnél használatosnak mondanak. A láncokkal Tar Lőrinc pokoljárása. Szerk.: V. Kovács Sándor. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985.