Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.

82 Szádeaky-Kardoss Irma Úgy véljük, hogy ezeknek a körülményeknek az ismerete is szükséges a kegyetlennek, gyilkosnak hitt Báthory Erzsébet képének teljességéhez és hitelesebb megrajzolásához. 1729-ben, tehát egy évszázaddal később jelent meg Túróczi László jezsuita atya ,,Ungaria suis cum regibus compendio data" című történelmi műve, amelyben Nádasdyné históriájára is sort kerített. Itt jelenik meg először a hiúság és a fiatalság megőrzésére szolgáló, vérrelt telt kádakban való fürdőzések képe. Ez fejlődött később — a kádas vérfürdő biológiai lehetetlenségének felvetése után — jelképes vérfürdővé, majd kéjelgő kegyetlenséggé, azután pedig, mikor az ilyen indítékok realitása egyre inkább megingott, a kordivat az agyabomlott, egzaltált, beteges szadizmusban keresett a képtelen borzalmakra tudományosan is elfogadható magyarázatot. S mivel Túróczi műve idővel megszűnt közvetlen forrássá lenni, szokássá vált csupán egy-egy mondatának kiemelt idézése. Ezek azután önállósulva váltak a kegyetlenség érveinek forrásává. Önállóságukban egyrészt bizonyítéki értéket nyertek, másrészt elveszítették a szerző eredeti szándéka szerinti szerepüket. Túróczi műve ugyanis — legalábbis ebben a részében feltétlenül — egy tipikus, ellenreformációs célzatú tanmese. Félreismerhetetlen benne az a cél, hogy a katolikus vallástól való eltévelyedés következményeit mutassa be. E szándék annyira meghatározó, hogy szolgálatában a szerző korlátozatlan önkénnyel bánik a valóságos történelmi tényekkel is. A tanmese lényege az, hogy Báthory Erzsébet a házasságkötésekor, férje kedvéért, elhagyta a katolikus hitet, Luther követője lett, s lám, e vallási eltévelyedés taszította őt a hiúság csábításaival a bűnös vérontó kegyetlenségbe. A szerző szemmel látható önkénnyel kezeli és változtatja a tényeket. Báthory Erzsébet ugyanis nem katolikus, hanem egyenesen kálvinista volt, és házasságában is megmaradt annak. A — kétszeresen is — hitehagyó Báthory nem ő volt, hanem jó néhány évtizeddel később somlyai Báthory Zsófia, Rákóczi György felesége. Túróczi azonban mit sem törődik ezzel a különbséggel, és a cél érdekében a történelem csak eszköz neki arra, hogy a mondanivalójának kerete legyen. A félig értesült, a dolgokról csak valamicskét tudó félművelt nagyközönség pedig fenntartás nélkül fogadta az állításait. így azok idővel általános köztudomássá, közismereti dogmává váltak. Eképp válhatott ez az önmagában is koncepciós történelemhamisítás, az újabb és újabb generációk tananyaga és forrásműveként, valóságosnak vélt történelmi közhellyé, evidenciává. A konstruált vád és a történelmi mű ferdítései azután egymást erősítették. Az igazságszolgáltatás és a bíró érdektelen igazságosztó objektivitásához, az ítélet feltétlen igazságosságához — lévén, hogy ezek alapkövetelmények is velük szemben — egyébként is a megkérdőjelezhetetelen hitelesség vélelme fűződik. A nádori hatalom és tekintély kétségbevonhatatlan tisztességéhez és tévedhetetelenségéhez nemkülönben. S ha ezt még egy „történelmi mű" is alátámasztotta — a szerző társadalmi presztízsével és a könyv, a kinyomtattatás tekintélyével megerősödve —, az ítélet és forrásmű együttes hitelességi vélelme hosszú időre megingathatatlanná tette Báthory Erzsébet „bűnösségét". # * * Ám mindezekben még nem merült ki a hit, a vallásos szemlélet és gondolkodás szerepe Báthory Erzsébet ügyében és a bűnösségkép kialakításában. Rendkívül érdekesek és tanulságosak e tekintetben a tanúvallomások azon részletei, melyekben az álszemtanúk és a borzalmakról csak a hírverés nyomán értesülök leírják és szemléltetik az állítólagos kegyetlenségi cselekményeket. Rendszerint a legborzalmasabb — és tegyük hozzá, hogy a legirreálisabb — kegyetlenség adataiban észlelhetők a keresztény műveltség ismeretelemei: a középkori látomásirodalom hatásai. S szinte szó szerint idézik egy-egy látomásbeli purgatóriumi kínzás (bűnhődés) képi leírását a Nádasdy udvar kegyetlenségi szokásainak konkretizáló megjelenítésében.