Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.

A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás forrásainak értelmezése 81 tartóztatási akciója őt éppúgy megtévesztette, mint az annakidején feddésre késztetett Magyarít a vallás mezébe burkolt szóbeszéd. Pönikénusz az áltettenérési színjátéktól meglódult fantáziával a bűnösség ecseteléséül a „thüeszteszi lakomák" hasonlatával él, s ezzel Thurzót is felülmúlja, mert egyenesen a kannibalizmus rémképét akasztja a Jezábelnek titulált Nádasdyné nyakába.

18 Nem is eredménytelenül, mert az utána kihallgatott tanúk egyike-másika már ezt is tudni véli, természetesen ezt is ,,hallomás" alapján. Pönikénusz egzaltált ügy buzgalmának természetét világítja meg az, hogy még az esperessége területén neki alárendelten működő prédikátorok között is akadtak olyanok, akik a „kegyetlenségről" — álszemtanúként, vagy csak hírből értesülten — az övéhez hasonló vallomást tettek. De akadt olyan paptársa is, aki, bár Pönikénusz maga hivatkozott rá, nem szerepel a tanúk között (talán, mert nem jelent meg a kihallgatáson), sőt olyan is volt — a közeli Beckó parókusa —, aki a , ,kérdőpontokról semmit nem tud, csak hallott mindenfélét az özvegy úrnő cselekedeteiről". Azzal viszont saját maga jellemzi levelének hiteltelenségét és végletes túlzásait, hogy ottani legvadabb állításait a személyesen tett tanúvallomásában már nem ismételte meg!... Pönikénusz valódi indítékaiból — s azokban a kálvini és lutheri protestantizmus elvi eltéréseinek hatásáról — sokat árul el a Nádasdynére alkalmazott jezábeli titulus, mely abban a korban közkeletűen a vallási türelmetlenség epithetonja volt.

19 Könyvében maga Magyari is így használja. Nem véletlen, hogy Nádasdyné, mikor őt az ,,ellene dörgő'' prédikátor a fogságában felkereste, éppen a maga toleranciáját állította szembe Pönikénusz ellene, az ő ártalmára törő áskálódásával. Valójában milyen volt Báthory Erzsébetnek a hithez, a vallás parancsaihoz való viszonya? Nádasdyné a kálvini reformáció híve volt. Édesanyja somlyai Báthory Anna, a kálvinista prédikátorok első tiszántúli zsinatának (1545) összehívója. Bátyja a „zsoltáríró", ,,Istenes" Báthory István országbíró is a kálvini hitvallás szigorú fegyelmében élt. Nagyon valószínű, hogy Báthory Erzsébet is ennek megfelelő nevelésben részesült. Benne azonban, nyilván a házassági helyzete által meghatározottan, nagyobb volt a vallási tolerancia, mint a bátyjában, ki még a végrendeletében is öröklési feltételül hagyta a kálvinizmushoz való következetes hűséget. Nádasdyné viszont a férje evangélikus hitét még a megözvegyülése idején is becsületesen tiszteletben tartotta. A Nádasdy-birtokok lutheránus népének hitéletét és prédikátorait oltalmazta, támogatta, külföldi taníttatással az utánpótlást is biztosította. Erre — épp Pönikénusz levele idézi — ő maga emlékeztette az ,,ellene dörgő'' prédikátort. Hitéleti utasításai között olyan is akad, amely az uradalmakban tiltja ,,a lelkivel való szitkozódást", vagyis a kárhozattál való s azzal járó blaszfémikus káromló beszédet. Mint néhány más dologban, úgy ebben is igen racionális, a korát meghaladóan előremutató az intézkedése, mert a blaszfémiát, s ezen belül a lelkivel való szitkozódást is, csak ebben az időben kezdték jogi szabályozással is tiltani, s e tilalmi szabályozás igazán csak a Thököly—Rákóczi időkben fog kiteljesedni.

20 18 Egy görög mitológiai testvérpár, Atreusz és Thüesztész trónviszályának egyik epizódja a lakoma. Atreusz úgy állt bosszút Thüesztészen, hogy annak gyermekeit megölette, testüket megfőzette és Thüesztészt ezzel az étekkel kínálta. 19 A Jezábel bibliai név. Viselője, Sidon királyának leánya, az izraeli Achábhoz ment feleségül, s férjét Izrael Istenétől Baál hitére térítette. Tolerancia nélkül üldözte az izraeli prófétákat, s meg is öletett sokat közülük. Még Illés prófétát is elüldözte bosszúból azért, mert az korábban többszáz Baál-prófétát lemészároltatott. A hasonlat tehát vallási ellentétre utal, nem a kegyetlenségre. (A „Thurzó diáriumban" Thurzó titkára, Závodszky György, özvegy Mágochyné Dersffy Orsolyát nevezi Jezábelnek, amikor a közfeltűnést okozó házasságkötését — Esterházy Miklóssal — feljegyzi.) 20 Mezey Barna: A káromkodás (blaszfémia) a XVII—XVIII. század büntető jogszabályaiban. (Jogtörténeti Közlemények 1986:1.)