Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

ŐO Fodor Pál egyik szultáni megnyilatkozásból kitűnik, hogy a porta számára az tűnt a legjobb megoldásnak, ha Erdélyt törökhöz lojális helyi uralkodó kormányozza.

229 Az ekkori iratok java része a magyarországi hadi eseményekkel, a birodalom katonai helyzetével, a hadsereg és a végvárak ellátásával, illetve a Habsburg—oszmán—magyar viszonnyal foglalkozik. Plasztikusan bontakozik ki belőlük az a nyomasztó helyzet, amelybe az oszmán állam a kétfrontos háború folytán került. A diplomáciai kérdéseket érintő, valamint az ellenfelek és a szövetségesek belső helyzetét taglaló néhány beadvány nem elsősorban az információk gazdagsága miatt érdemel figyelmet, hanem azért, mert érdekes képet rajzol az oszmán vezetés ismereteiről és helyzetmegítéléséről. Az Orhonlu által 141. számon kiadott beadvány például elárulja, hogy a birodalom irányítói nem nagyon értették a magyarországi vallási küzdelmek dogmatikai és rítusbeli vonatkozásait, sőt, az európai politikai viszonyokról való tudásuk is erősen hézagosnak tűnik. Ennek ellenére jól kihasználták a Habsburgmagyar ellentétekből kínálkozó lehetőségeket, s a telhisék visszatükrözik azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányultak, hogy Erdélyt, illetve a Bocskai-felkelést kijátsszák a Habsburgokkal szemben. A „hosszú háború" a krími kánsághoz való viszonyban is jelentős változásokat hozott. Az oszmán vezetés az elhúzódó harcok következtében nem nélkülözhette a kánság katonai támogatását, s ezért nem csekély pénzügyi, sőt politikai árat kellett fizetnie. A korábbi szigorú és egyoldalú függés helyébe fokozatosan egy lazább, a kölcsönös érdekeket jobban figyelembe vevő kapcsolat lépett. A Magyarországra felvonuló tatár seregek ennek ellenére nemcsak a helyi lakosságnak, hanem az oszmán hadvezetésnek is gyakran okoztak gondot önálló akcióikkal, fegyelmezetlen magatartásukkal, aminek következtében nem mindig lehetett számítani rájuk. Az Orhonlu-fé\e telhisek sok részletet villantanak fel ebből a furcsa, kényszer szülte politikai és katonai együttműködésből, a kán és a szultáni udvar közötti kapcsolattartás formáiból. C. Orhonlu: Telhisler. 90. sz.; vö. Dávid G. — Fodor R: Magyar vonatkozású. 292.