Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

A nagyvezíri előterjesztés 59 háború előestéjéről, illetve kellős közepéről származik. Szinán telhisei, amelyeknek java része az 1589—1591 körüli időszakra, vagyis a pasa második nagyvezírségének idejére esik,

223 szinte orvosi látleletet adnak a perzsa háborúból éppen kikeveredő, de az európai bonyodalmakba máris belesodródó birodalom állapotáról. A perzsa ügyekben keletkezett telhisekből a háborút lezáró alkudozások utórezgéseiről értesülünk, például arról, hogy az oszmán vezetésen belül a legutolsó pillanatig éles vita folyt a Karadzsadag feletti fennhatóság megtartásáról vagy elvetéséről, mivel ez erősen befolyásolhatta a perzsa hajlandóságot a béke aláírására.

224 Szinán külpolitikai vonatkozású telhisei közül azok a leginformatívabbak, amelyek a Lengyelországgal folyó béketárgyalásokról tájékoztatnak.

225 Ismeretes, hogy a lengyel trónutódlás kérdésében komoly feszültség támadt a Habsburgok és az oszmán birodalom között, ami kis híján egy Lengyelország elleni oszmán háborúba torkollott. Tovább bonyolította a helyzetet a moldvai vajda lázadása, az ahhoz nyújtott lengyel támogatás, valamint a lengyel fennhatóság alatt élő kozákok szakadatlan portyázásai a török területeken. A spanyolokkal szemben török támogatást kereső angolok hathatós közvetítésére volt szükség ahhoz, hogy a feszült lengyel—török viszonyban enyhülés következzen be és 1589-ben megindulhassanak a béketárgyalások. Szinán telhiseiből plasztikus képet kapunk azokról a szövevényes érdekviszonyokról, amelyek az oszmán állam külpolitikájának alakításában közrejátszottak. Megtudjuk, hogy a spanyol—velencei lobby, amely az oszmán erőnek a Mediterráneumtól való távoltartására törekedett, befolyásos támogatóra lelt egy Dávid nevű zsidó, III. Murád bizalmasa személyében, aki lengyelországi kapcsolatai révén mindent megmozgatott a lengyel—oszmán közeledés akadályozására.

226 Szinán, akit ebben az időben inkább a spanyolellenes csoporthoz soroltak, de akitől soha nem állt távol egy európai szárazföldi vállalkozás gondolata, rendkívüli módon nehezményezte Dávidnak és elvbarátainak az ő szándékait keresztező tevékenységét. Hivatkozva az állam iszlám voltára, a muszlim állam méltóságára, hosszas unszolás után elérte, hogy a szultán Rodoszra száműzze a túl messze merészkedő Dávidot. Bár nem sokkal később Szinán is megválni kényszerült a nagyvezíri poszttól, 1591 szeptemberében mégis létrejött a lengyel—oszmán megegyezés. Már Szinán telhisei megelőlegeznek néhány olyan kérdést, amelyek nem sokkal később, a magyarországi háború kirobbanása idején válnak igazán jelentőssé. Ezek közé tartozik a bécsi udvar évi „adójának" késlekedése, illetve elmaradása, ami nagy szerepet kap majd az oszmán vezetők agresszív terveinek megokolásában. Hogy ez az ügy már 1590 körül feszültséget okozott az oszmán udvarban, abból érezhető, hogy egyik Ziaífjában a szultán nehezményezi a Habsburgok vonakodását a fizetésre, a nagyvezír pedig többször hivatkozik a kérdés rendezésére tett erőfeszítéseire.

227 Magyarországgal, pontosabban Erdéllyel csupán egy telhis foglalkozik; ebben a nagyvezír határozottan kiáll az Erdélytől utólag elcsatolt területek megtartása mellett.

228 Magyarország és Erdély témája a háború idején, különösen Jemiscsi Haszán (1601—1603) és Lala Mehmed (1604—1606) nagyvezírsége idején kap nagy hangsúlyt az előterjesztésekben. Ezeken az a gondolat vonul végig, hogy Erdély megtartása a birodalom kötelékében alapvető fontosságú, mert elszakadása a vazallus havasalföldi és moldvai fejedelemségek elvesztését vonná maga után, védtelenné téve a birodalom északi határait. Az 223 Mint a 214. jegyzetben; 1. még „A forrásokról" c. részt. 224 Revan 1943, 17b—18a. 225 Ezeket egy kivétellel — ld. Revan 1943, fol. 28b. — kiadta H. Sahillioglu, Koca Sinan Pasa'nin., de nézetem szerint tévesen kapcsolta valamennyit az 1591-es eseményekhez. 226 Dávid tevékenységéről 1. S. Faroqhi: Ein Günstling des osmanischen Sultans Muräd III: Davud Passi. (In: Der Islam. 47. 1571. 290—297.) 227 Revan 1943, 8b, 9a, 56a. 228 Revan 1943, 58a.