Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.
58 Fodor Pál Külön helyet foglalnak el korszakunk telhisei között Kocsi bég beadványai, amelyeket a bennük kifejtett reformgondolatok miatt már a kortársak annyira fontosnak tartottak, hogy számos másolatot készítettek róluk, s ennek következtében jelentős szövegeltérések keletkeztek közöttük. Itt jegyezzük meg, hogy a kutatás máig adós a Kocsi-féle telhisek változásainak hiteles bemutatásával és a szövegek megnyugtató kiadásával. A felsorolt gondok és ellentmondások távolról sem jelentik azt, hogy a telhis-gyű}temények anyagának túlnyomó többségét bármiféle kétkedéssel kellene szemlélnünk. A nehézségek egy részét a kéziratok gondos összehasonlításával könnyűszerrel ki lehet küszöbölni, s amennyiben a datálás megoldható, úgy a visszamaradó problémák zöme szinte magától megoldódik. Ezért, mint fentebb már említettem, a telhisek felhasználásának egyik kulcskérdése az, hogy mennyire sikerül felkutatni és bevonni összehasonlító anyagot. Mire használhatók a telhisekl Tulajdonképpen még az előző gondolatsorhoz tartoznék annak elmondása, hogy a rendelkezésre álló telhisek nyilvánvalóan töredékét teszik ki annak a mennyiségnek, amely a tárgyalt korszakban ténylegesen keletkezett. A felhasználás lehetőségeit ez annyiban érinti, hogy ily módon jóval soványabb eredményekre számíthatunk, mintha egy-egy nagyvezír vagy uralkodó egész időszakát felölelő sorozatokkal dolgozhatnánk. Mindez annál sajnálatosabb, mivel a telhisekben olyan államtitkok kerülnek szóba, amelyeket máshonnan nincs esélyünk megismerni, legalábbis ilyen részletességgel nem. Ennek ellenére a telhisekben rejlő információkat számos téren kamatoztathatjuk. Mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy a telhisek minden más forrástípusnál jobb betekintést engednek a birodalmi vezetés legfelsőbb szintjének döntéshozatali mechanizmusaiba. Ezt a tényt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a döntéshozatal az a terület, melyet a legtöbb bizonytalanság és misztifikáció övez, nem utolsósorban a forrásadottságok szűkössége miatt. Itt emlékeztetnék arra, hogy éppen a nagyvezíri beadványok révén kísérelhettem meg egyik tanulmányomban, hogy felvázoljam az e téren bekövetkezett változások fő irányait, vagy kitapogassam bizonyos illetékességi körök határait. 221 A továbblépéshez nemcsak kívánatos, de egyenesen elengedhetetlen a levéltárakban elfekvő telhisek módszeres tanulmányozása, mert csak így ren élhető, hogy a vezető tisztségviselők jogosítványairól és a döntéshozatalban játszott szerepükről a mainál konkrétabb ismeretek birtokába jutunk. A dolog természete folytán a telhisek a legtöbb újdonsággal a nagyvezír és a szultán viszonyára, valamint a nagyvezíri hivatal működésére szolgálnak. Az utóbbi szempontból értékelte Szinán pasa beadványait S. Faroqhi, aki részletesen bemutatta, hogy milyen módon valósult meg a nagyvezír ellenőrzése az államapparátus felett, milyen lehetőségek, kötelezettségek és korlátok szabták meg a mozgásterét a XVI. század végén. 222 Nem csekély hozadéka van a telhiseknek a korabeli államszervezet egészének működésére vagy éppen működési zavaraira vonatkozóan, beleértve a pénzügyi, belügyi, hadügyi és külügyi kérdések egész sorát. Mindebből ehelyütt csak a legutolsóra térek ki röviden, azzal a céllal, hogy megpróbáljam jelezni a telhisek fontosságát a Habsburg—oszmán vetélkedés vizsgálatában. Szerencsésnek mondható, hogy a két legnagyobb gyűjtemény anyaga éppen az egyik legélesebb konfrontáció, a hosszú vagy Magyarországon ismertebb nevén, a tizenötéves 221 L. az 1. jegyzetben hivatkozott tanulmányt. 222 S. Faroqhi: Die \forlagen . III. Kapitel.
