Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

A nagyvezíri előterjesztés 53 Arról is szóltunk, hogy a nagyvezírek sokszor előre megadták, vagy javasolták a hattok. szövegét. Ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy az uralkodók egyébként is szívesen felhasználták a telhisek fordulatait a válaszok megfogalmazásához. A sir katibke várt azoknak a hosszabb /lottóknak az elkészítése, amelyeket a szultán kezdeményezésére küldtek magas rangú tisztségviselőknek (beglerbégeknek, bölük agáknak, kapudánnak stb.), vagy amelyekben fontos állami esemény (pl. cikma, a janicsár újoncok és a rabszolganövendékek szolgálatba vétele) megtartását rendelik el. Kocsi bég tájékoztatása szerint az ilyen hattok elkészítésére a szultán írásban adott utasítást a sir katibinek; az elkészült fogalmazványt személyesen ellenőrizte, majd saját kezűleg írt néhány szót vagy típusmondatot a végleges változatra.

189 E hattok közül az elsőként említettek lényegében a diván által kiadott, uralkodó által hitelesített müvessah fermanok megfelelői (nem kizárt ennélfogva, hogy egy részük valójában diváni kérésre jött létre), s elsődleges céljuk a szultáni tekintély megőrzése, az uralkodói gondoskodás demonstrálása volt. Kocsi bég elmondása szerint a sir katibinék saját írófülkéje volt a palota közelebbről meg nem határozott helyén, s itt kereste fel őt az uralkodó egyik társalkodója a nagyúr rendeleteivel. A fogalmazványokat és a kész hattokat, amelyeket a magántitkár lepecsételve adott át, szintén ő kézbesítette az uralkodónak. 19

° E mechanizmus létrejötte fontos állomás volt az oszmán államszervezet változásában; egyet jelentett azzal, hogy a korábban egységes központi adminisztráció felbomlott, s elvált egymástól az állami és az udvari kancellária. Az utóbbin belül a magántitkárok a későbbiekben még nagyobb szerepet kaptak (többek között az c

arz-i hal-ok és a telhisek átvételében és felolvasásában), s feladatukat egészen 1832-ig betöltötték, amikor a telhis—hatt-i humayun gyakorlatot megszüntették, s új szervezetet hoztak létre mabeyn bas katipligi néven a palota és a nagyvezíri hivatal közötti levelezés lebonyolítására.

191 A központi adminisztráció kettéválásában intézményi szinten fejeződött ki az a tény, hogy a döntési és a végrehajtási központ immár végérvényesen különvált egymástól. Mind a hatt-i hümayunok tartalmi vizsgálata, mind az a statisztikai tény, hogy a válaszoló telhisek aránya messze meghaladja az önálló beadványokét, arról árulkodik, hogy a valódi irányítást a szultán és környezete tartotta kézben, a nagyvezír pedig jobbára a végrehajtással foglalkozott. Hatt-i hümayunok. egész sora hangsúlyozza, hogy a nagyvezír köteles a szultáni útmutatások szerint tevékenykedni, és elfogadni, ha elképzeléseivel ellentétes határozat születik.

192 Ez a helyzet gyökeresen ellenkezett a kanun-i c

osmani, az „oszmán szokásjog" egyik sarkalatos tételével, amely kifejezetten tilalmazta a nagyvezír előterjesztéseinek, javaslatainak elutasítását. Az első ízben Lutfi pasa által megfogalmazott gondolat úgy szólt, hogy ,,a nagyvezír által a padisahnak jelentett ügyeknek nem szabad visszajönniük", s mind a későbbi nagyvezírek, mind az államelmélettel foglalkozó írók előszeretettel hivatkoztak rá.

193 A szép elv mindazonáltal írott malaszt maradt, s a nagyvezírek egyre többször kerültek kínos helyzetbe, amikor mégis megpróbáltak érvényt szerezni neki. A történetíró Szelaniki Musztafa több esetet jegyez fel a XVI. század végéről, amikor a nagyvezíri telhis 189 K. Aksüt: Koci Bey risalesi. 96—97. 190 I. m. 97. 191 /. H. Uzuncarsilt: Kayserili Ahmed Pasa hakkinda ikinci Abdülhamid'in bir hatt-i hümäyunu. (In: Belleten. 7. 27. 1943. 523.) 192 Egy jellegzetes megnyilatkozás: her ne isa'et gelürse hatt-i hümayunla c

amel etmemekden gelür (minden rossz akkor történik, ha nem az uralkodói leiratok szerint jártok el), Revan 1943, fol. 33a. 193 R. Tschudi: Das Asafnáme des Lutfi Pascha. Leipzig, 1910. 9 és A. Ugur: Ásaf-náme-i vezir Lütfi Pasa. (In: Islam ílimleri Enstitüsü Dergisi. 4. 1980. 245.): padisaha vezir-i ekber c

arz etdigi umur dönmemek gerekdür. Vö. A. Mumcu: Divan-i humayun. 43—44, ahol a szerző Naimát idézi, aki ugyanezt a mondatot — de az c

arz helyett a telhis szót használva — Kujudzsu Murád nagyvezír szájába adja. Ld. még R. Anhegger: Hezarfen, 374.: c

arz u telhis etdigi umur...